Szöveg: Kiss Lia
Fotók : Pejkó Gergő
Kiss Lia: Mennyiben változott meg a munkátok, mióta 2007-ben elindítottátok a Gut Oggaut?
Stephanie & Eduard: Folyamatosan tanulunk és tapasztalunk, így bizonyos szempontból könnyebb lett – nagyobb rálátásunk van a folyamatokra. Ugyanakkor most sokkal több figyelmet fordítunk az apró részletekre is, így más szinten lett összetettebb a munka. Az, amit már jól ismerünk, rutinosabbá vált, de minden új lépéssel, amit a természet felé teszünk, új kihívások is jönnek.
Mennyire határozza meg az életeteket a környezet, ahol éltek? El tudnátok képzelni, hogy máshol éljetek?
Nagyon meghatározza. A hely, ahol élünk és dolgozunk, mélyen formálta a gondolkodásunkat és az életstílusunkat. Hogy mi adtunk energiát a földnek, vagy ő inspirált minket? Valószínűleg mindkettő igaz. Most úgy érezzük, nem tudnánk máshol élni – de hogy mit hoz a jövő, azt sosem lehet tudni.
Mi jut eszetekbe a boldogságról?
A boldogság egy fantasztikus állapot – de nem folyamatos. Olyan, mintha oázisról oázisra vándorolnánk: néha friss víz és zöld rét vár, máskor pedig viharokkal vagy aszállyal kell megküzdeni. És éppen ettől lesz igazán szép az egész.
Mit jelent számotokra a fenntarthatóság a mindennapokban és a pincészeteteknél?
A fenntarthatóság ma már szinte divatszó lett, de számunkra valami sokkal mélyebbet jelent: azt, hogy az, ami él, még élettelibbé váljon. Ez a mindennapi küldetésünk a földeken. Rengeteg apró lépéssel tudunk hozzájárulni ahhoz, hogy a talaj és a növények vitalitása folyamatosan erősödjön.
Mit gondoltok az öntözésről a szőlőültetvényeken vagy a fagy elleni tüzekről? Hol húzzátok meg a növényvédelem határait?
Nem hisszük, hogy az öntözés hosszú távon megoldaná a vízhiányt. Ha nincs eső, persze, be lehet kapcsolni az öntözőrendszert – de ha egyszer a források is kiapadnak, honnan jön majd a víz? A talajvíz túlzott használata sok kárt okozhat.
Szerintünk jobb, ha a szőlő maga tanul meg mélyre gyökerezve vizet keresni, nem pedig felülről kapja a könnyű megoldást. Az öntözés gyors növekedést hoz ugyan, de hosszabb távon gyengébbé és függővé teszi a növényeket. A fagy elleni védekezést megértjük bizonyos helyzetekben, de ha egy területen évről évre szükség van rá, akkor érdemes átgondolni, hogy valóban alkalmas-e ott a szőlőtermesztés.
Farmernek tartjátok magatokat?
Igen, abszolút! Sőt, szívesen hívnánk magunkat „agriculteur”-nek is. Amit csinálunk, az nemcsak földművelés: egy élő tájat formálunk, gyógyítunk, élesztünk. Gondosan bánunk a földdel, támogatjuk a biodiverzitást, és igyekszünk a természethez minél közelebb maradni.
A sok visszajelzés közül akad olyan, ami különösen megérintett vagy megmosolyogtatott titeket?
Nagyon sok kedves üzenetet kapunk, és mindig meghatódunk tőlük. Sokan írják, hogy milyen mélyen megérintette őket a „borcsaládunk” világa. A palackjaink üzenetet hordoznak: a hely szellemét, az évjáratot, és a saját történetünket – mindezt egyszeri, megismételhetetlen módon. Egy üvegben koncentrált energia, tudás és szenvedély van – és örömmel látjuk, hogy egyre többen érzik ezt át.
A Gut Oggau világa: 10 dolog, amiért él, lélegzik és szerethető
– A szőlőben lovakkal dolgoznak. Nemcsak a talaj miatt, hanem mert hisznek a hagyományban.
– A tőkék karókra futnak, nem drótra. Itt minden növény a saját útját járhatja, nem szabványtermék készül belőle.
– A munka ritmusát a természet diktálja: biodinamikus szemlélet, gyógynövényes permet, Holdnaptár. Ha a szőlő figyel a természetre, miért ne tennénk mi is?
– A pince falát kortárs művészet díszíti. Nem puszta dekoráció, hanem része a gondolkodásmódnak.
– A borok nevei nem fajták, hanem személyiségek. Theodora például érzékeny, Mechthild határozott. Egy palack, egy karakter.
– Nyáron kinyit a ‘Heuriger’, a vendéglő. Friss zöldségek a kertből, házi vaj, sonka, úgy tálalva, hogy minden falat öröm. Szíved szerint ide költöznél!
– Az udvarban egy designbolt is működik – válogatott ruhák, tárgyak, borok. Ha nem tudsz választani, vidd mindet!
– Stephanie szülei, Eveline és Walter Eselböck alapították a Taubenkobel-t – Ausztria egyik legismertebb éttermét. Ma Stephanie testvére, Barbara Eselböck és férje, Alain Weissgerber vezetik tovább – két Michelin-csillaggal és egy olyan konyhával, amire még sokáig emlékezni fogsz. Alain 2024-ben az év séfje lett.
– Diákok a világ minden tájáról jönnek hozzájuk tanulni. Innen nemcsak tudást visznek, hanem élményeket is.
– Ez nem koncepció. Ez az életük. És ha egyszer megtapasztalod, könnyen lehet, hogy nemcsak emlékeid lesznek róla, hanem hiányérzeted is.
A cikk eredetileg a W by Roadster harmadik print számában, a 2025-ös Summer Issue-ban jelent meg.
