Dorka hosszú éveken át dolgozott a divatiparban sales- és brand directorként olyan márkáknál, mint a Nanushka, az Aeron vagy a Burberry. Egy idő után azonban egyre erősebben érezte magában a vágyat, hogy saját kezűleg alkosson, és elindítson egy önálló vállalkozást – így fordult az ötvösmesterség felé, amelyet azóta hivatásként gyakorol.
A vállalkozói léttel járó szabadságot azonban igyekszik keretek közé foglalni és idejét tudatosan menedzselni. „A hétfő reggeleim mindig az e-mailekről, pénzügyekről és megrendelések átnézéséről szólnak” – meséli Dorka. „Délután találkozom az alvállalkozóimmal, akik különböző munkafázisokban dolgoznak velem együtt, például kőfoglaló, vésnök, öntőműhely, ahol öntenek. A keddi napon igyekszem rajzolni, új kollekción dolgozni, szerdán marketing és kommunikációs feladatokkal foglalkozom, a csütörtök pedig az ügyfelekről szól. Ezeket a lépéseket azért is fontos szétválasztani, mert nagyon különböző feladatokról van szó: teljesen másfajta koncentrációt és jelenlétet igényel az ügyfelekkel való találkozás, mint az inspiráció-keresés és a kreatív folyamatok. A pénteket igyekszem szabadabbá tenni, ilyenkor, ha módomban áll, szeretek időt tölteni a természetben.” Azt is megemlíti, hogy nagyon szeret utazni, és ilyenkor nem csupán az adott helyen töltött időt, hanem magát az utazást is nagyon élvezi. „Legyen szó autózásról, repülésről vagy éppen vonatozásról, szeretem az utazás élményét. Ilyenkor gondolkodom, ráhangolódok a következő napokra – az egész transzformációs folyamatot nagyon izgalmasnak tartom.”
A The Sentimentalist egy klasszikus egyszemélyes vállalkozásként indult, de Dorka ma már tudatosan gyűjt maga köré szakmai támogatókat, például a marketingben, mert – ahogy fogalmaz – „nem hatékony, ha az ember egyedül próbál mindent megcsinálni.”
Kreativitás és inspiráció
A hétköznapok szervezett ritmusa mellett fontos számára, hogy teret adjon a kreatív energiáknak. „Az inspiráció befogadása folyamatosan történik” – mondja. – „Van, hogy hétvégén jut eszembe valami, amit felírok, és később kanyarodok vissza rá. Egyedül azt igyekszem tartani, hogy hétvégén ügyfél-kapcsolattartást nem intézek.” Sokszor utazásai közben gyűjt inspirációt: „Nagyon ihletett út volt számomra, amit Mallorcán tettem két éve, ahova idén is visszatértem, és Szicíliában is rengeteget adott a természet, a napsütés és az ételek. De a legnagyobb feltöltődés mégis az, amikor a kutyámmal megyek az erdőbe, ez számomra szinte meditáció.”
Ha a belvárosban keres kikapcsolódást, gyakran ül be a Lui teraszára, vagy a Kodály köröndnél a Matinée kávézóba. „Az a hely pici, de fantasztikus hangulata van” – meséli. „Nyáron, amikor reggel odasüt a nap, mintha nem is Budapesten lennél.” Baráti vacsorákra a Goli az első választása, ahol – ahogy ő mondja – „olyan érzés időt tölteni, mintha elutaznál”. Ugyanilyen élményt nyújt számára a japán hangulatú Okuyama a Kolosy térnél, vagy a nyári délutánok a Római-parton, ahol gyerekkora óta otthonosan mozog.
Gazdasági pályáról az ékszertervezésig
Mielőtt a The Sentimentalist megszületett, Dorka évekig a divatipar kereskedelmi oldalán dolgozott, külföldön is, majd itthon. Innen váltott az ékszertervezés világára. „Arra vagyok a legbüszkébb, hogy a klasszikus, biztos megélhetést nyújtó lehetőségeket hátrahagyva belevágtam valamibe, ami teljesen új volt számomra. Elmentem ötvös iskolába, drágakő-szakértőnek tanultam, és most a saját márkámat építem.” Amikor a kihívásokról beszélgetünk, kiemeli, hogy bár jelenleg szinte egyedül viszi a márkát, a jövőben szeretné bővíteni a csapatot. „Ezzel nem az a célom, hogy több pénzem legyen és nagyobb mennyiségben tudjak ékszereket előállítani, sokkal inkább az, hogy olyan csapatot és munkahelyet hozzak létre, ahol mások is szeretnek dolgozni.” A munkatársak és a csapat meglétét azért tartja fontosnak, mert amellett, hogy nagy szabadságot ad, magányos feladat is tud lenni, ha valaki egyedül dolgozik, ez pedig hosszú távon kiégéshez vezethet. Az ékszerkereskedelemnek is megvan a maga ritmusa: a november-december, illetve a nyár eleje jellemzően a legmozgalmasabb időszakok. Az ősz-tél a lánykérések és a karácsonyi ajándékozások ideje, a későtavasz – nyár eleje pedig az esküvői szezon, így a karikagyűrű megrendelések kerülnek a középpontba” – meséli Dorka.
Ékszerek ma: tudatosság és személyes történetek
Dorka meglátása szerint az utóbbi időben megváltozott az ékszerek szerepe is: „Úgy látom, hogy mára jobban előtérbe került az ékszer mint a személyes kifejezés eszköze. Egyre többen szeretnének egyedi, valóban személyre szóló darabokat, főleg az eljegyzési gyűrűk esetében. Már nem az a jellemző, hogy bemennek egy ékszerüzletbe és választanak valamit készletről, hanem időt és energiát szánnak rá.”
Dorka számára fontos a fenntarthatóság is: a régi arany ékszerek új formába öntése nemcsak költséghatékony, de személyes értéket és történetet is kölcsönöz az új darabnak. „Ha valakinek van egy régi karkötője, amit már nem tud felvenni, vagy egy fülbevaló, aminek elhagyta a fél párját, azt mind fel lehet használni, új formába önteni. Ezzel újat hozunk létre, de ugyanakkor megtartunk és viselünk valamit, amihez valószínűleg érzelmek is kötnek.”
Emellett azt is hangsúlyozza, hogy egyáltalán nem kell, hogy egy szeretett, látványos ékszer drága is legyen. „Én például nagyon szeretem a ’70-es, ’80-as évek francia, olasz bizsu ékszereit is, mert nagyon jó minőségűek, és nem mindennek kell drágának lennie ahhoz, hogy szeressük.”
Kászonyi Dorka munkája túlmutat az ékszereken, történeteket formál nemesfémbe, miközben vállalkozóként is helyt áll egy folyamatosan változó környezetben. Kitartóan építkezik, egyszerre vállalva a kreatív alkotás és a vállalkozás minden kihívását, közben pedig mindezt kiegyensúlyozottan, a saját ritmusára hangolva teszi.
Muse in Moments
Van olyan úticél, amihez időről időre visszatérsz?
Mallorca.
Hová ülsz be szívesen egy kávéra?
Az Espresso Embassy-ba.
Van olyan hely, ahol még nem jártál, de nagyon szeretnél eljutni?
Mexikó.
Mi tölt fel leginkább?
Ha a kutyámmal sétálhatok.
Melyik hazai hely kötődik leginkább hozzád?
Jelenleg a Balaton-felvidék.
