Többször meséltél arról, hogy az életedben a mozgás nemcsak fizikai, hanem mentális állapot is. Mit tanított neked ez a fajta „mozgásban maradás”?

A mozgás nekem minden értelemben a szabadságot jelenti, akár sportról, akár utazásról, akár mentális állapotról van szó. A napjaimat teljes mértékben ez teszi ki, főleg amikor éppen úton vagyok, és másik országból dolgozom. A mozgásban maradás megtanított arra, hogy az élet millió lehetőséggel rukkol elő, és ezek közül tudni kell jól választani, illetve azt is tudni kell, mikor lépjünk tovább, ha egy helyzet vagy élethelyzet már nem szolgál minket úgy, ahogyan kellene. Szerintem nagyon sokan félünk a változástól, és attól, hogy mi lesz, ha rossz döntést hozunk. Én ilyenkor mindig felteszem magamnak a kérdést: »Mi lenne, ha mostantól minden napom olyan lenne, mint a mai?« Ez segít abban, hogy felismerjem: jó helyen vagyok-e – fizikailag és mentálisan – vagy sem.Ha nem, akkor lépnem kell – saját magamért. Nem könnyű, de minden esetben izgalmas.

Milyen pillanatokban érzed leginkább, hogy valóban a saját életedet éled?

Azokban a pillanatokban érzem magam igazán szabadnak, amikor teljesen kontrollban tudok lenni az életem felett úgy, hogy nem mások osztják be az időmet vagy a szabadságomat. Ázsiában például, az időeltolódás miatt, délután 3-kor kezdek dolgozni, így valójában a teljes délelőttöt és kora délutánt azzal tudom tölteni, amivel csak szeretném, például szörfözéssel, thaibox edzéssel, turistáskodással vagy csak egy laza programmal a barátaimmal. Nálam nagyon bevált,, hogy délután kezdek el dolgozni, így a reggelemet teljesen a kedvemre tudom alakítani. A délelőtti mozgás után általában nagyon jól is esik leülni és dolgozni, ehhez persze az is kell, hogy szeressem, amit csinálok.

Az utazás, a függetlenség, az önazonosság mind erősen jelen van a világodban. Mi az, ami segít közben megőrizni az egyensúlyt?

​​Utazás közben (is) nagy alázattal fordulok a munka és a tanulás felé. Tudatosítom magamban, hogy ilyenkor nem turista vagyok, hiszen a célom az, hogy hosszabb időt töltsek egy országban és minél jobban megismerjem. Ez csak úgy fenntartható, ha határokat húzok a munka, a magánélet és a szórakozás hármasában.

A napjaimat ugyanúgy beosztom utazás alatt is, mint itthon. Sokszor kerülök olyan helyzetbe, hogy külföldön is le kell mondanom egy-két programról a munka miatt, de ilyenkor emlékeztetem magam: ezek a lemondások teszik lehetővé, hogy hónapokig csodás helyeken élhessek, például Sri Lankán, közvetlenül a tengerparton. Általában hétvégén vagy munkaidőn kívül turistáskodom, a hétköznapjaim pedig – mint itthon is – főleg a munkáról szólnak. Annyi különbséggel, hogy amikor itthon ebédszünet van, kint épp meg tudom nézni a naplementét a tengerparton. Összességében a jó időbeosztás és a határok azok, amik segítenek megtartani az egyensúlyt. Mert mindamellett, hogy hatalmas a szabadságigényem, tudom, hogy vannak feladatok és munkák, amiket muszáj elvégeznem (és nem mellesleg szeretném is), ahhoz, hogy ezt az életmódot fenn tudjam tartani. Egyik sem létezne a másik nélkül.

Volt olyan élethelyzet, amikor el kellett engedned valamit, hogy meg tudj tartani valami fontosabbat?

Kilépni a nagyvállalati közegből  például ilyen volt az életemben. Akkor azt gondoltam, hogy ez az én utam és nagyon jó pozícióban is voltam, viszont el kellett engednem ahhoz, hogy önmagam maradhassak és hogy mentálisan is jól érezzem magam. Viszont az utazások miatt is gyakran »lemondok« dolgokról. Például azzal, hogy útnak indulok, sok itthoni lehetőségről vagy találkozásról mondok le ideiglenesen. Illetve utazás alatt is hasonlóan el kell engednem bizonyos dolgokat ahhoz, hogy fenntarthatóan tudjam csinálni ezt az életmódot. Ezek a helyzetek nem könnyűek, de tisztában vagyok vele, hogy egyszerre véges számú dologgal tudok foglalkozni és igyekszem megtartani a fókuszt. Az itthoni szeretteim pedig mindig megvárnak és támogatnak.

A TEDxLibertyBridgeWomen előadásodra készülve mi volt az a mondat vagy gondolat, ami végigkísér a felkészülésben?

Majdnem lelőttem az előadásom fő mondatát erre a kérdésre válaszolva, de nem szeretnék spoilerezni! 😄 A felkészülés során végig az a gondolat kísér, hogy inspirálni tudjak és segítsek azoknak, akik most épp olyan élethelyzetben vannak, amit nem éreznek önazonosnak.

Szeretném a nézők határait feszegetni – minimum fejben –, és egy hatalmas adag visszacsatolást adni nekik arra, hogy igenis létezik olyan, hogy valaki imádja a mindennapjait és teljesen szabadnak érzi magát benne. Ami persze – ahogy korábban is említettem – nem működik lemondások nélkül, de megéri.

Mit üzensz azoknak, akik még csak most keresik a saját ritmusukat, akár a munkában, akár az életben?

Azt üzenem, hogy életük legjobb útján járnak, ha már elindultak. Olvassanak, hallgassanak hangoskönyveket és podcasteket a témában (nekem a pszichológiai podcastek es hangoskönyvek rengeteget segítettek) és ha megakadnának, inspirálódjanak másoktól.

Sok olyan helyzet lesz, amikor elveszettnek érzed magad, megakadsz, vagy teljesen tanácstalanná válsz – de ilyenkor annyi a feladat, hogy tovább kell menni és nyitottnak lenni minden érkező lehetőségre.Azzal viszont semmiképp sem értek egyet, hogy várj es jobb lesz. Légy proaktív és keresd a lehetőségeket!