A pályádon mindig erősen jelen volt és jelen is van a közösségteremtés. Te mikor érezted először, hogy képes vagy embereket egy közös cél, élmény vagy hangulat köré gyűjteni?
Először 1989-ben, a Köztársaság kikiáltásának napján. Gimnazista voltam, és az igazgatónk eleinte elzárkózott attól, hogy tanítási szünetet rendeljen el, mi viszont szerettük volna, ha együtt, szabadon ünnepelhetünk. Néhány osztálytársammal bementünk hozzá, érveltünk, próbáltuk meggyőzni. Visszaküldött bennünket az óránkra, majd pár perc múlva megszólalt a hangosbemondó: „A mai nap tanítási szünet!” Az a pillanat elementáris volt, éreztük, hogy a közös akaratnak, a jó ügyért való kiállásnak ereje van. Ez a felismerés végigkísért az életemen. A következő hasonló élményem már a Jazzpiknikhez kötődik: amikor először lett teltházunk, megdöbbentett, hogy amit kitalálok, ennyi embert megmozgat és örömet okoz számukra. Azóta is lenyűgöz a sok mosolygó „piknikező”, az a szeretetteli közeg, ami egy kis „házibuliból” nőtte ki magát. Ez az érzés azóta is visz előre: közösséget teremteni, ahol az emberek valóban kapcsolódnak egymáshoz.
Mit gondolsz, mitől lesz valaki hiteles vezető, főleg egy olyan világban, ahol a folyamatos zajban nehéz valódi értéket képviselni?
Attól hiteles valaki, ha aszerint él, amit képvisel, nemcsak a nyilvánosság előtt, hanem akkor is, amikor senki sem látja. Számomra a hitelesség az integritással egyenlő, azzal, hogy az ember következetesen az alapértékei szerint dönt, még akkor is, ha az a nehezebb út. Hiszek abban, hogy a világ rendezőelve az értékalapú működés kellene, hogy legyen, emberileg és szervezeti szinten egyaránt. Ez ad biztonságot, irányt és tisztaságot minden kapcsolatban, minden közösségben.
A szabadság és a női erő számodra mit jelentenek a mindennapokban?
Hogy a férjem is elmosogat, ha ő ér haza előbb… Viccet félretéve, számomra a szabadság azt jelenti, hogy önazonosan élhetek, hogy egyszerre legyek nő, anya, feleség, vezető, barát és alkotó ember anélkül, hogy bármelyik szerep felülírná a másikat. A szabadság számomra a belső béke, annak a felismerése, hogy van választásom abban, hogyan élek, és milyen értékek mentén hozok döntéseket.
Ugyanakkor hiszem, hogy ma már sok feladat közös, a felelősségek is átrendeződtek a nemek között. Ettől függetlenül nagyon hiszek a női és a férfierő különbözőségében és abban, hogy mindkettőre szükség van. A legfontosabb, hogy elismerjük egymást, és egyenlő értékűnek tekintsük ezeket az erőket, mert csak így születhet valódi harmónia köztünk és a világban.
Volt olyan döntésed az elmúlt években, amit a környezeted kockázatosnak tartott, te viszont pontosan tudtad, hogy ez az utad része?
Rengeteg ilyen döntésem volt, sokszor mondták, hogy az őrangyalom nem unatkozik. Engem a kockázat inkább felcsigáz, kíváncsisággal tölt el, nem pedig visszatart. A TEDx Liberty Bridge Women előadásom is több ilyen történetről szól: döntésekről, amelyek papíron talán őrültségnek tűntek, mégis ezek formáltak azzá az emberré, aki ma vagyok. A kockázatvállalás számomra nem bátorságkérdés, hanem hit abban, hogy a saját utamnak értelme van, még akkor is, ha mások ezt nem látják azonnal.
A TEDxLibertyBridgeWomen színpadára milyen gondolattal, üzenettel készülsz? Mi az, amit ma a legfontosabbnak érzel továbbadni?
Azt a szemléletet és iránytűt szeretném továbbadni, hogy a pohár mindig félig tele van. Hogy a napjaink minden 24 órája ajándék és értékes lehetőség, amit mi töltünk meg tartalommal. Az előadásomban arról beszélek majd, hogyan tudjuk újraértelmezni a nehézségeket, hogyan válhatnak a legnagyobb próbatételek is építő tapasztalattá. Hiszem, hogy az optimizmus nem naivitás, hanem tudatos döntés, egyfajta belső tartás. Ezt a szemléletet szeretném elültetni másokban is: hogy mindig van választásunk, hogyan tekintünk a világra.
Ha visszanézel az elmúlt időszakra: mi volt az a felismerés, ami igazán elindított benned egy új irányt?
Amikor jogászi munkám során integritásirányítási rendszerek építésével foglalkoztam, úgy éreztem, megvan a válasz egy jobb világ létrehozására. Azóta kisebb – és remélem, mostantól egyre nagyobb – intenzitással ezzel fogok foglalkozni, és ezt képviselem a Jazzpiknik szervezése során is.
Talán ezért is olyan sikeres a fesztivál: mert az értékrendünket hitelesen képviseljük és közvetítjük.
(Fotók: Bulla Bea)
