W by Roadster

szöveg: Csíkszentmihályi Luca (szerk.: Soraya Gyöngy)

Fotók: Kecskés Márton

Áron Eszterrel lassan két és fél éve dolgozom együtt az AERON-nál, aminek Eszter az alapítója és a kreatívigazgatója. Marketing- és kommunikációs menedzserként már az első napomtól fogva szoros kapcsolatban vagyok vele: együtt gondoljuk végig a kollekciólaunchot, közösen fogalmazzuk meg a brandstratégiát és a marketingtervet, illetve folyamatosan dolgozunk a csapattal a márka építésén, legyen az egy kampányfotózás, esemény vagy sajtóanyag. Ez idő alatt sosem láttam őt kétszer ugyanabban a szettben, de ez nem a trendek és a fogyasztói kultúra hatása, hanem sokkal inkább az a hozzáállás, hogy tudatosan és természetesen ad új réteget és jelentést a ruháinak, azáltal, hogy mindig máshogyan ötvözi őket. Szeret öltözködni és időt szánni arra, hogy egy ruhadarab kibontakozzon, és ne csak a ruhatára, hanem a személyisége részévé is váljon.

Mint mindig, most is a dizájnszobában ülünk le beszélgetni, a tér közepén elhelyezett nagy asztalhoz. Oldalt, a falnak támasztva moodboardok és sketchek nagy habkarton lapokon, míg az asztalon különféle tesztek gombokra és patentokra, rajzok, illetve anyagminták pihennek. A szoba vizuális intenzitása ellenére valahogy mégis mindent áthat a nyugalom és a harmónia. „A jó minőségű textilek volt mindig is a kiindulópont” – magyarázza Eszter, miközben végigpásztázzuk a kis anyagvágatokat, amelyek egymás mellett egy lapra feltűzve demonstrálják az új kollekció palettáját. Anyukája textilkereskedő volt, érzékenyen viszonyult a színekhez, textúrákhoz és ezek összhangjához, ami a kifinomult öltözködésében is megmutatkozott. Nem véletlen, hogy Eszter számára az anyagválasztás a tervezési folyamat kiemelt része. Színművész apukájának köszönhetően pedig már egészen kicsi kora óta érdekelte az irodalom és a művészet. Az éppen készülő kollekció inspirációjában is kiemelkedő helyet kap a szobrászat.

Habár a szülei mintájára elsőre egyértelműnek tűnhet Eszter útja, valójában a családjától kevés támogatást kapott. Anyukája ingoványosnak érezte a divattervezést, ezért mellette egy üzleti főiskolát is el kellett kezdenie, ami – a szüleit megnyugtatva – biztonságosabb jövőt mutatott számára. Ez volt a feltétele annak, hogy belevághasson a tanulmányaiba mint divattervező, amivel egy időben az első munkáját is megkapta. „Amikor beiratkoztam a suliba, teljesen párhuzamusan kaptam egy lehetőséget, hogy ebben az iparágban mint tervező dolgozzak élesben, nulla tapasztalattal. Közben az IBS-t is elkezdtem, tehát ez nagyon zsúfolt időszaka volt az életemnek. Reggel suli, utána dolgozni mentem, és este pedig a KREA-ba.” A főiskolás közegből hamar át kellett szellemülnie és beilleszkednie egy atelier környezetébe, ahol tizenöt varrónőnek kellett kiosztania a feladatokat, rajzolnia, és eladni a terveit egy nagyobb cégnek, amelynek beszállítottak. „Fontos volt, hogy jót vigyünk, különbe nnem adtak le rendeléseket.” Még csak kapiskálta az ipart, de már saját terveket hozott, amiket rezzenéstelen attitűddel vitt végig. Visszagondolva szürreális számára, ugyanakkor ez a kezdeti, autodidakta módon elsajátított tudás alapozta meg a technikai ismereteit, és adhatta meg később ösztönös hozzáállását is. Ebből a közegből ment esténként a KREA-ba tanulni, ahol már a legelejétől érezte, hogy teljesen más dimenzióban van, mint az évfolyamtársai. „Fura volt, hogy beelőzte a sulit valami, ami elvileg ez után kellett volna hogy jöjjön.”

Később több márkánál is megfordult, de ráeszmélt, hogy azt az esztétikai mélységet, ami őt vonzza, nincs lehetősége itthon gyakorolni a piac apró mérete miatt. Nehéz és kilátástalan periódus volt ez az életében, ami miatt közel állt ahhoz, hogy külföldön folytassa a karrierjét, illetve ebben az időszakban halt meg az anyukája is. Ezt átívelve, nem sokkal később lehetősége nyílt, hogy egy angyal befektető támogatásával megalapítsa az AERON-t. „Folyamatosan cégeknek dolgoztam előtte, tehát volt egy elvárás felém és egy megfelelés a részemről. Kellett idő, hogy átszellemüljek, megvoltak az eszközeim is, de eleinte nem találtam, mit szeretnék. Nyomást helyeztem magamra, hogy elégedettek legyenek velem, és az első kollekció után realizáltam, hogy ezt el kell engedni. Hosszú út volt, amin át megtaláltam az arculatomat és az esztétikámat.” A kreatív szabadságnak keretet tud szabni a rutin, ami a mai napig alapköve Eszter munkához való hozzáállásának. Ha egy folyamat működik, ahhoz ragaszkodik, szokássá alakítja, és beépíti a rendszerbe. „A próbákat úgy szeretem végigvinni, ahogyan a legelejétől csináljuk. Ennek van hangulata és ritmusa, mert a végén döntéseket kell hoznom. Fontos ezért, hogy nyugalom és összeszedettség legyen, ami által meg tudok érkezni egy biztonságos állapotba, és tisztán tudok látni, mivel egy adott döntés a nap végén sok mindent befolyásol a nagy képet és a jövőt tekintve.”

Sokáig a termék és annak fejlesztése állt a kizárólagos fókuszban. Eleinte az iroda is egy nagy tér volt, az atelier, aminek a mai napig töretlen szerepe van: a tervezés, kivitelezés és fejlesztés kéz a kézben járnak. Az anyag kitüntetett helyzetben van, rengeteg kísérletezés és tanulás megérteni a textileket, amelyek az alapját képezik Eszter filozófiájának. Mindig is látta, hogy mennyit tud elvenni vagy adni egy alapanyag minősége a ruhához. Szoborként tekint ezért rá, és mindig teret hagy neki kibontakozni, hogy vezesse a tervezést, és struktúrát adjon, amit utána meg tud tölteni tartalommal. „Rengeteget voltam a műhelyben, figyeltem, hogyan viszonyul az alapanyag a rajzhoz, illetve tud-e működni a testen. Akkor még csak én rajzoltam, ezért volt, hogy két vagy három hetet otthon töltöttem, hogy megtaláljam azt az egyensúlyt, amiben az alapanyag, a formák és a részletek összhangba kerülnek. Én hoztam autóval az anyagot és a kellékeket a mintákhoz a varrónőknek. Itthon még nem lehetett sehol sem kapni a ruhákat, hanem privát alkalmakra jöhettek el a vevők, és az S-es minta alapján adtak le rendelést. Emellett már rögtön az elején elkezdtünk a wholesale-re is fókuszálni. Volt egy amerikai ügynökünk, aki segített a márka elhelyezésében a nemzetközi piacon. Főként a japánoktól kaptunk pozitív visszajelzéseket, így hamar a legismertebb butikokba került be az AERON.”

Eszternek már a kezdetektől fontos volt, hogy a munkája ne csak itthon, hanem külföldön is visszhangra találjon. Bár ez eleinte távolinak tűnt, hamar beleállt az iparág feszített tempójába, és felvette a működése ritmusát, ami egyben sok utazással is jár. Szezonról szezonra anyagvásárokra látogat el, leggyakrabban Milánóba és Párizsba, ahol érzékeny odafigyeléssel válogatja ki a legjobb minőségű anyagokat, és mindig kíváncsi az új technológiákra is. Emellett tudatosan keresi az inspirációt a szakmán kívüli területeken is: kortárs kiállításokra jár, archívumokban kutat, és folyamatosan új kapcsolatokat épít ki, hogy friss nézőpontokat ismerjen meg. „A legnagyobb mérföldkő az első divatbemutatónk volt Koppenhágában. Nemcsak az AERON számára volt ez meghatározó pillanat, hanem az iparág számára is itthon, mivel első magyar márkaként kerültünk fel hivatalos fashion week show schedule-re. Nagyon izgultam, rengeteg munkát és energiát fektettem bele, hogy jól sikerüljön. Megerősítő és megható volt látni a végeredményt és a visszhangot, mert azóta erősödött meg, hogy nemzetközileg elismert jelenléte van a munkánknak.”

A ruhák funkcionalitása és hordhatósága, hogy a nők komfortosan és önmaguknak érezhessék magukat az egyes darabokban, alapvető irányelv Eszter számára. Türelemmel kíséri végig az utat, amíg egy ruha működni tud számára, és érezni lehet mögötte a technológiát és a belefektetett időt, ami hosszú távú értéket teremt. Minden kollekció egy evolúció, amit kevésbé a trendek és az újdonság vezényel, hanem sokkal inkább az, hogy egy stabil ruhatár alapját képezzék, amelyhez a viselőjük gyakran és jó érzéssel tud visszatérni. „Kicsit rá kell hangolódni az AERON ruhákra ahhoz, hogy megértsük és értékelni tudjuk őket.” Erős stabilitás hatja át a kollekciókat, amit egy ösztönös és mélyről jövő esztétika határoz meg. Alapszínek, kifinomult sziluettek, tiszta elemek, amelyek nemcsak külsőleg teremtenek harmóniát, de egy belső egyensúlyt és nyugodtságot hordoznak magukban. „Olyan ruhákat tervezek, amelyekben alapvetően jól érzem magam, és amiket viselni tudnék nap mint nap. A funkció ezáltal természetesen jön.”

A ruhák megjelenítése ugyanannyira fontos Eszternek, mint a kollekciók megtervezése, hogy minél pontosabban át tudja adni a gondolatait. A modellválasztás, a styling, a környezet, amelyben megjelenik egy karakter, precíz és jól megfontolt munkafolyamat, amin sok múlik a végtermék megítélését illetően. A kreatív tervezéshez ugyanakkor hozzátartozik a stabil világnézet is. Eszter számára az egyensúly, a nyugodtság, a történelmi és emberi értékek, a környezet és a biztonságos közeg az élet minden területén lényeges. Alapító és kreatívigazgatóként elképzelhetetlen számára, hogy csak a dizájn szintjén mozogjon, és az azt érintő kérdésekkel foglalkozzon a cégében. „Nem tudom elképzelni, hogy ha két ember között konfliktus van, akkor amellett elmenjek. Igyekszem minden területtel kapcsolatban lenni, és belefolyni a dolgokba, mert ugyanúgy érintenek engem is. Maximálisan jelen kell lennem, és azonosulnom mindennel. A nevemet viseli a cég, eggyé vált az identitásommal, aminek nagy pszichológiai súlya van, de fel kellett ismernem és meg kellett tanulnom, hogy a kettőt szét kell választani ahhoz, hogy jól tudjon működni.”

Esztert mindig is vonzották az erős női karakterek és a ruhákon keresztül szeretné ezt kihangsúlyozni, támogatva a nőket nemcsak megjelenésükben, de belső békét és magabiztosságot is teremtve nekik. „A nők alapvetően jól tudnak kapcsolódni, erőt adni és figyelni egymásra. Lehet, hogy csak ruhákat gyártunk, de fontos számomra, hogy egy közeget is teremtsünk az AERON-nal.” Eszter anyukája nagyon magabiztos és erőteljes nő volt. Az ilyen emberekhez vonzódik ő is, inspirálja és feltölti, ha velük van körülvéve, illetve ha a nők befogadó és támogató környezetet építenek maguk körül. „Az egyik legfontosabb nő az életemben Zsuzsi [Vajda Mályi Zsuzsa], aki stabil támpont számomra, amióta anyukámat elveszítettem. Családtag, ugyanakkor sok év tapasztalata és nagy tudása van a divatiparról, ami szakmailag rengeteg segítséget nyújt. Emlékszem, amikor először ült be egy próbánkra. Megnyugtató volt a jelenléte és a hozzáértése, így a kezdetektől és azóta is minden próbán részt vesz, és támogatja a csapatunkat. Nemcsak hétköznapi

dolgokat tudok vele megbeszélni, hanem a kollekciókat és a céget érintő üzleti kérdésekben is támaszkodom az ő tanácsaira, így az életem szinte minden részén jelen van, támogat és erőt ad számomra.”

A nőknek rengeteg területen kell helytállniuk és teljesíteniük, ami Eszter életében sincs másképp. E társadalmi és szociális elvárások és szerepvállalások külső nyomásai gyakran okoznak belső feszültséget és eredményeznek túlhajtást. „Amikor megszületett a kislányom, Roni, nyomasztott a gondolat, hogy nem dolgozom eleget. Féltem, hogy elveszítem az AERON-t, miközben tudtam, hogy ez nem családbarát

hozzáállás. Ekkor kezdtem el pszichológushoz járni, és többet foglalkozni magammal. Most már megtanultam, hogy a lelassulás és az önmagunkra figyelés ugyanannyira fontos, mint bármelyik másik aspektusa az egészségünk ápolásának. Ezt igyekszem a cégben is közvetíteni, mert tudom, hogy sok nőnek lelkiismeret-furdalása van amiatt, hogy milyen arányban fektet időt a munkájába és a magánéletébe.”

Eszter elmúlt tíz évét saját márkája, az AERON határozza meg, amelyen keresztül nemcsak a tervezői víziója és missziója bontakozik ki folyamatosan, hogy olyan ruhákat tervezzen, amelyek természetesen képesek belesimulni a nők ruhatárába, és erőt adni számukra a mindennapokban, de egyben vezetői szerepvállalása is, hogy képes egy nemzetközi divatcéget felépíteni olyan vállalati struktúrával, amelynek az alapja az együtt gondolkodás és a közös értékekbe vetett hit. Számára egyenlően fontos tervezőként és vezetőként is kiállnia, az utóbbi időszakban pedig megtanulta, hogyan lehet összehangolni mindezt a családdal és az anyaszerepével.

Meet the Muse

Áron Eszter

Hogyan lendülsz túl azokon a pontokon, amikor úgy érzed, közel vagy a kiégéshez?

Tudatosan igyekszem nem teljesen befordulni a munkába, azaz a mindennapokba is beiktatok olyan programokat, amelyek során odafigyelek magamra. Ez lehet a sport, egy fodrász, egy masszázs és természetesen a családdal vagy a barátokkal töltött idő. Próbálok odafigyelni az egyensúlyra. 

Ha csak egy outfitet viselhetnél, mi lenne az? Hogy néz ki az „Áron Eszter-féle signature look”? 

Alapvetően nagyon nadrágos típus vagyok, úgyhogy a nadrág biztos… Ha csak egyet kell választani, akkor egy lazább öltönynadrág és egy oversized ing. (De ha lehet egy második is, akkor bőrnadrág kötött pulcsival.)

Melyik volt az az utazás, ami legutóbb feltöltött, inspirált?

Az utóbbi időben többször jártunk Thaiföldön, és nagyon beleszerettünk Koh Phangan szigetébe. Egyrészt megvan az az egzotikusság, hogy télből utazni a nyárba, másfelől szerintem ez egy tényleg nagyon különleges hely: a természet, a tengerpartok fantasztikusak, az ételek izgalmasak, és az egész nagyon laza és természetes. Kevésbé zsúfolt, mint Bali, érintetlenebb, mégis tele van programlehetőségekkel, akkor is, ha gyerekkel utazunk. 

Mit szeretsz a legjobban az őszben?

Hogy lehet öltözködni! Imádok játszani a rétegekkel, és ősszel végre lehet. Az egész hangulatát nagyon szeretem, hogy napközben kellemesen felmelegszik az idő, lehet kint lenni, például én nagyon szeretek ilyenkor futni, a kutyákkal kirándulni. Este pedig, amikor hűvösebb van, jólesik otthon felmelegedni. 

Mik azok az értékek, tanulságok, amiket szeretnél továbbadni a lányodnak?

Szerintem nagyon fontos a szorgalom, a kitartás, az alaposság és a nyitottság. Mindehhez pedig a legfontosabb, hogy társuljon humor és könnyedség is.

Neked ki a kedvenc terveződ?

Régóta Phoebe Philo az, akire a leginkább felnézek. Nagyon inspiráló számomra az a nőkép, amit ő létrehozott: tökéletes egyensúlyba tudja hozni a maszkulint, a feminint, és úgy vinni be a ruhákba a szexualitást, hogy az mindig nagyon finom és elegáns marad. 

A cikk eredetileg a W by Roadster negyedik print számában, a 2025-ös Winter Issue-ban jelent meg.