Eszterrel önismeretről, fenntarthatóságról, divatról, lelki mélységekről és magasságokról falinaptárjának megjelenése kapcsán Hadobás Nóra beszélgetett.

– Viszonylag régóta követem a munkásságodat és tudom, hogy a Holy Duck! indulása óta eltelt kilenc évben nem mindig volt egyértelmű az utad. Hogyan lehet ilyen hosszú ideig kitartani egy téma mellett?

– Az évek alatt sok minden változott. A Holy Duck! alapvetően én vagyok. A blogot az információéhségem és kíváncsiságom indította el, három évig az újságírói munkámmal párhuzamosan írtam fenntartható divatról, közben a korábbi stylist képzés mellé egy szín- és stílustanácsadó képzést is elvégeztem és dolgoztam is ezekben a szakmákban. 2021-ben jelent meg a könyvem, addig egyértelmű volt az út. A könyv megjelenése után azt éreztem, mindent elmondtam, amit akartam. Az volt bennem, hogy nem akarom, hogy az emberek miattam szorongjanak, mert én megfogadtam, hogy nem megyek be fast fashion üzletbe, és ők is ezt az utat szerették volna követni.

– Mi segített túllendülni a mélyponton?

– Az, hogy közeledett a 40. születésnapom és azt éreztem, még nem teljesítettem. Emiatt a 39. volt a legnehezebb évem, sok önismereti munkával telt és önmagammal való szembenézéssel. Ebben segített, hogy a covid után visszaköltöztünk Békéscsabára, így fizikailag és lelkileg is közelebb kerültem a családomhoz, ez nagyon sok belső folyamatot elindított. Érdekes módon egy engem – a külsőmet – ért kritika bizonyult a leghasznosabbnak, amikor visszahallottam, hogy nem öltözöm jól, és hogyan adhat tanácsot így valaki pont ebben a témában?!

– Ez a megjegyzés biztos nagyon rosszul esett. Igazuk volt a kritikát megfogalmazóknak?

– Így utólag, azt gondolom, igen, de ezt nem volt jó beismerni. Mindent, amit elméletben tudtam és tanítottam, nem voltam képes – vagy talán nem akartam? – alkalmazni saját magamon. Elkezdtem az okok mögé nézni és bizonyosságot nyert, hogy az önazonos öltözködéshez önismeretre van szükség, mert a dolog belülről kifelé működik. Az én mélypontom látszódott az öltözködésemen is. Kipakoltam a szekrényemet, szetteket raktam össze meglévő darabokból, naplóztam a ruhatáramat és sokat tanultam másoktól, elsősorban látásmódot, mert mindig az érdekelt, ki hogyan fogalmazza meg a stílust. Ezzel párhuzamosan önmagam megismerésével, fejlesztésével is elkezdtem foglalkozni.

– A saját önismerti utad vezetett a coach képzéshez is?

– Részben. A színtanácsadás és testalkatelemzés sokkal intimebb folyamat és messzebbre vitt, mint gondoltam. Sok vendégemnél éreztem azt, hogy valójában nem rám van szükségük, mert a kérdéseik és problémáik mélyebbek annál, mint amit én meg tudtam oldani. Kellett számomra egy eszköztár, ami abban segített, hogy jobban tudjak kérdezni és felelősen meghúzzam a kompetenciáim határait.Engem mindig az emberek és a történetük érdekel, amit hoznak. Az újságíró mindig újságíró marad, a kíváncsiság örök.

– Az új tudás és perspektívák pedig új lendültet hoztak a Holy Duck! márka életében is. Az egyalkalmas foglalkozásokból folyamatot építettél és többhónapos közös munkát a vendégeiddel. Miért jobb ez a komplexebb folyamat?

– A több közösen eltöltött idő nagyobb elmélyülésre ad lehetőséget. Követni tudom a változást és ha szükséges, vissza is tudunk kanyarodni egy-egy témához. A vendégeknek azért jó, mert el kell köteleződjenek, nekik is bele kell tenni a munkát, így még értékesebb lesz számunkra is a végeredmény, amit közösen érünk el.

– Az elmúlt évek átformálták a te személyes missziódat is. Hogyan és miért alakult így?

– Be kellett látnom, hogy a divat nem tud fenntartható lenni, hiszen folyamatosan az újdonságkeresésről szól, ezt használja ki a fast fashion iparág. Az öltözködéshez való hozzáállás és a stílus az, amik fenntartók és ezekhez van szükség az önismeretre, hogy valóban önazonosak lehessünk.

– Számodra mit jelent a tudatosság az öltözködésben? Te mit szeretnél ezzel kifejezni?

– Bizonyos ruhadarabokkal sejtszinten tudok kapcsolódni, az énem folytatásai. Nem azért viselem ezeket, mert trendkövető vagyok, hanem mert ezzel mondom el magamról, hogy ki vagyok. Elsősorban jól szeretném magam érezni, amikor kilépek az utcára. Mostanában – főleg mióta kutyánk van ­– a kényelem és praktikum irányába csúszott el a ruhatáram, de ez nem baj. Élethelyzetekkel együtt is változik, mit viselünk szívesen.