– Kata, hány dolgot csinálsz most egyszerre?

– Várj, most munkáról beszélünk, ugye? Mert akkor nagyjából négyet-ötöt. Belsőépítész vagyok, ott jelenleg három projektem fut párhuzamosan. Emellett kivitelezési projektmenedzsmenttel is foglalkozom, ott van egy aktív projektem és egy előkészítés alatt. A marketingjét és a social mediáját viszem egy cégnek, ez most talán a fő fókusz. És mellette ott van a saját márkám is: együttműködések, tartalomgyártás, illetve egy induló kisállatbútor- és kiegészítőmárka. Ja, és igen, van a MaxCity is, ahol havi szinten forgatunk – de az nekem tényleg inkább kikapcsolódás.

– Tehát kvázi saját brandként is működsz.

– Igen, abszolút. Maróti Kata, mint brand is létezik, és ezt tudatosan építem. Vannak együttműködések, például sportmárkákkal, lakberendezési cégekkel, ezeknél már arccal, névvel vagyok jelen.

– Ennyi minden mellett mennyit alszol?

– Ideális esetben hetet, de inkább öt-hat órát. Az ébren töltött időm pedig nagyon be van osztva.

Mindent naptárban vezetek, tényleg percre pontosan.

Ha valami kész, odaírom, hogy oké, és megyek tovább. Ha marad valami, átteszem másnapra.

– Hogyan nem pánikolsz be, amikor ennyi „tányér pörög” egyszerre?

– Voltak időszakok, amikor nem volt jó az időmenedzsmentem, de elég fiatalon megtanultam, hogyan osszam be az időmet. Pánikhelyzetek mindig vannak, főleg kivitelezésnél vagy forgatásoknál. Ilyenkor két opció van: vagy bepánikolsz, vagy azt mondod, hogy ez most egy megoldandó feladat.

Nekem szerencsére jó a lélekjelenlétem, hideg fejjel tudok dönteni.

– Korábban biztosítási területen dolgoztál. Nem volt ijesztő otthagyni egy biztos pályát?

– Őszintén? Nem gondolkodom azon, hogy mi lesz, ha valami nem működik. Tudom, hogy meg fogom csinálni. Nem biztos, hogy könnyen vagy gyorsan, de nincs olyan opció, hogy nem csinálom meg.

– Versenyszerűen futottál, majd egy súlyos sérülés miatt abba kellett hagynod. Hogyan élted meg ezt a helyzetet?

– Igen, tizenhét évesen derült ki, hogy eltört az egyik csigolyám, és azt mondták, vagy abbahagyom a futást, vagy tolószék. Akkor erre építettem az életemet, edző akartam lenni, a sportpszichológia is érdekelt. Teljes újratervezés jött. Később a kutyámmal kezdtem el újra futni, kezdetben óvatosan, aztán egyre többet. Ma már félmaratont futok.

Sok rossz dolog történt az életemben, de valahogy mindig tovább tudok menni.

– Ez a hozzáállás az életed más területein is megjelenik?

– Abszolút. Ha túléltem nagyon nehéz dolgokat, akkor nincs olyan akadály, amin ne tudnék továbbmenni. Az élsport ezt nagyon belém égette: akkor is csinálod, ha esik, ha fúj, ha nincs kedved.

– A kivitelezésekbe tényleg beszállsz fizikailag is?

– Simán. Lamináltam, gletteltem, festettem, sittet aprítottam. Ha kell, felveszem a macinacit, és csináljuk! Engem ez nem zavar, sőt érdekel, ezért jártam például asztalos képzésre is.

– A közösségi médiában nem mutatod mindig a tökéletes képet, nem félsz a mélypontjaidról is beszámolni. Mennyire nehéz felvállalni a sebezhetőségedet?

– Igen, ez a stratégia tudatos nálam. Volt már sírós posztom is! Nem mindig vagyok jól, és szerintem fontos ezt is megmutatni.

– Mi inspirál, amikor nem dolgozol?

– Az éneklés. A családomban ez nagyon erősen jelen van, Pitti Katalin operaénekesnő a keresztanyám. Róla is azt mondják, hogy amikor mérges, szomorú, boldog, akkor énekel. Ez rám is igaz, szerintem nem jól, de nagyon szeretek énekelni.

– Honnan táplálkozik ez az energia?

– Belülről. Ilyen vagyok. Van, amikor tényleg kiégek, és akkor azt mondom, hogy jó, elég. Ez tart mondjuk fél napig, utána összeszedem magam, és újra megyek előre. Nyilván vannak olyan helyzetek, ami engem is megvisel, de általában kétszáz százalékon pörgök az átlagemberek energiaszintjéhez képest. Ha rosszabb időszakom van, akkor marad a száz, és akkor még mindig az átlagembereknek a pörgősebb szintjét hozom.

Muse in Moments

– Mi az az étel, amit minden nap tudnál enni?

– Rántott camambert áfonyalekvárral, steakburgonyával, ketchuppel és tejfölös ubisalival. És igen, az emésztésem rendben van amúgy, köszöni a kérdést!

– Egy rituálé, amit nem adnál fel?

– Az egész életen át tartó 120 C fokon pörgés annak számít?

– Melyik az a tevékenység, ami leginkább kikapcsol?

– Vezetés közben aktuális kedvenc szám éneklése és egy teljes koreográfia letáncolása karambol és tömegbaleset okozása nélkül.

– Van olyan ruhadarab, amit nagyon szeretnél a gardróbodban tudni?

– A SEMA brand alapítója, Kovács Zsófi barátnőm varrt magának egy iszonyatmenő mellényt, egyszer láttam benne, és arra azóta fáj a fogam!!

– Van olyan könyv, ami inspirált az utóbbi időben?

– Usain Bolt önéletrajza.

– Mi volt az első „nagy utazásod”?

– Első szóló-tripem Spanyolországba vezetett nyolc napra, és eszméletlen meghatározó az önismereti utazásomban a mai napig.

– Melyik desztináció szerepel a bakancslistád első helyén?

– Brazília és az Antarktisz holtversenyben állnak szerintem Azt hiszem ez elég sokatmondó a személyiségemről, ugye?

– Hol iszol legszívesebben kávét Budapesten?

– Daisuke a Kolosy téren. Legcukibb kutyusokkal is itt lehet találkozni és a borsótejes cappuccino is über-finom.

– Mi az, ami nagyon meglep másokat veled kapcsolatban?

– Általában az, ha mesélek egy napomról, és ők azt hiszik, hogy egy hetemet meséltem el! De amúgy nagyon sok minden, megosztó személyiség vagyok, de sokszor okozom – hál’Istennek – pozitív csalódást.

Nyitófotó: Bálint Bence