W by Roadster

A mai világban van, aki felszínes dolognak gondolja a sminkelést, a testápolást vagy az ékszerek viselését. Ha azonban visszautazunk az időben, megfigyelhetjük, hogy mennyivel többről szólnak ezek a szokások valójában. A különböző ősi kultúrák praktikáit tanulmányozva azt vettem észre, hogy szinte sehol nem lehet elválasztani az egészséget és általános jóllétet védő, azt tápláló praktikákat a szépségápolástól. Ezek a rituálék, amelyek ma vitathatatlanul részei a mindennapjainknak, régen sok esetben egy kis réteg nagy kiváltságainak számítottak. 

Szépségápolás a világ körül 

Kína, Japán

A gua sha workshopok és videók, amelyeket ma a közösségi felületeken látunk, valójában nem új, hanem több ezer évvel ezelőttről elővett praktikákat mutatnak be. Ám ezeket eredetileg nem az arc kontúrozására használták, hanem a testben felgyülemlett hőt masszírozták ki vele a hát, vállak területéről, kifejezetten láz esetén. Pont ebben a kultúrában, a taoizmus otthonában elválaszthatatlan az egészség a szépségtől. 

Néhány a helyi praktikák közül:

• A hajnalban a növények levelein megjelenő harmatcseppek az arcbőrre simítva megtöltik azt csível, friss életenergiával, és így tartják fiatalon.
• A nőknek teljesen máshogy van energetikailag felépítve a testük, mint a férfiaké. Úgy tartják, minden alkalommal amikor egy férfinak magömlése van, veszít a vele született életenergiájából – a nőknek viszont kifejezetten ajánlott az orgazmus, ami felszabadítja az elakadt csít a testben. A sok évezredeken át nagy titok övezte szexuális taoista gyakorlatról manapság már sok könyvet lehet olvasni.
• Japánban a gésák rizsport használtak a bőrük kiegyenlítésére, és fermentált rizses vízben fürdőztek. Magát a rizst azóta is sok szépségápolási termékben megtaláljuk. 
• Az igazi „beauty”-ételek otthona ez régió: a zöld tea kedvelt anti-aging ital, a kínai datolya menstruációs panaszokra és a hormonháztartásunk rendben tartására jó, a gyöngypor külső-belső használatra alkalmas, ragyogó lesz tőle a bőr, a kimcsi és a miso az emésztést támogatja.

India

Az egyre népszerűbbé váló olajos ájurvédikus masszázsok csak egy kis részét alkotják a több ezer éve használatos indiai női (és férfi-) rituáléknak. 

• Az abhyanga nevű, a személyes testtípust támogató gyógynövénykeverékkel készült olajmacerátum – szezám-, kókusz- vagy olívaolajjal – melegen a végtagoktól a test közepe felé masszírozva számtalan jótékony hatással rendelkezik. Már az, hogy szanszkritul az „olaj” és a „szeretet” szó egy és ugyanaz, megmutatja hogy milyen mély jelentést tulajdonítanak az olajos kezeléseknek.
• Nem állunk meg a masszázsnál: fontos reggeli rutin az úgy nevezett „oil pulling”, vagyis olajjal való szájöblögetés és a nyelv lekaparása egy külön erre használt eszközzel.
• A mindennapi jóga, a légzőgyakorlatok és a meditáció is része volt az előírt napi rutinnak.
• A fűszernövények nemcsak az ételekben, de tea formájában is ajánlottak – a rózsa hűt, a fahéj melegít, a római kömény csökkenti a puffadást, és még sorolhatnánk.

Az ókori görög világ

A fürdőkultúra, amivel itthon is büszkélkedhetünk, s ami a török megszállás hagyatékaként maradt ránk, eredetileg az ókori görögök kedvelt időtöltése volt. Ezenkívül számtalan egyéb javaslatot ismerünk, amiket Hippokratész tett a belső és külső tisztaság fenntartására. 

• A termálfürdőzés után olívaolajjal volt ajánlott bevonni az egész testet, majd egy vakaróval az átdörzsölni, aminek a célja a felesleges olaj eltávolítása, valamint a vérkeringés javítása volt.
• A délutáni „beauty sleep”, vagyis a szépítő szundikálás is ajánlott volt.

Ha már az ókori Görögországról van szó, persze hogy az istenekről szóló mítoszokból is említünk pár szépségápolási tippet:

• Aphrodité görög istennő kérésére a fürdővizét rózsaszirmokkal, kecseketejjel és mézzel gazdagították.
• Héra istennő szerint a fürdés a megújulást, a tisztaságot szimbolizálta, s elengedhetetlen volt termékenységrituálé előtt vagy a házasság előkészületei során.
• Artemisz, a vadászat és a természet istennője több különböző gyógynövényt használt, például rozmaring- és csalánfőzettel mosta a haját, hogy az erősre nőjön.

Az ókori Egyiptom

Lehet hogy a szemfesték eredetileg nem is csak a szépséget, de a szemek védelmét is szolgálta? Egyes források szerint az ókori Egyiptomban a rabszolganők is festették a szemüket, és idővel rájöttek, hogy a szem belsejébe juttatott festékpor védelmet nyújt a szél és a homok ártalmai ellen – mindemellett pedig spirituális védelmet is tulajdonítottak neki. 

• Az illatosított arcfestékek elkészítésének a feladata eredetileg – a halotti szertartások alkalmával – a papok privilégiuma volt, akik féltékenyen őrizték receptjeiket, és magas áron kínálták a termékeiket.
• A mosakodás és a napi testápolás a nemesség privilégiuma volt, viszont még így is szokás volt az eredeti hajon egy fekete lószőrből készült parókát viselni. Ünnepi alkalmakkor a paróka tetejére egy illatos gyantával töltött kúpot helyeztek, amely a meleg hatására illatos cseppeket eresztett ki magából, a hajat illatosítva.
• A szépségéről híres Kleopátrának a rutinjában szerepelt a tejes-mézes fürdő, az aranyporból készült arcmaszk, a henna haj- és körömfestékként való használata. 

(Fotók: GettyImages)

A cikk eredetileg a W by Roadster harmadik print számábam, a 2025-ös Summer Issue-ban jelent meg.