W by Roadster

Szerző: Dr. Gál Zsófia Antónia

Van egy pont, amikor a városi pezsgés már nem inspirál. Amikor hiányzik a reggeli lendület, nem segít az extra koffein, sőt még egy inspiráló podcast sem mozdít ki. Amikor egyszerűen elveszik a mindennapokból a varázslat, elpárolog a motiváció. Ilyenkor megjelenik az a bizonyos belső hívás, amit először egyszerű elhessegetni, mégis ott motoszkál kitartóan, és azt suttogja, hogy „itt az idő elvonulni”.

Sokan a mai napig azt hihetik, hogy az elvonulás menekülés. Már maga a szó is sokat elárul: elvonulni, el a város zajától, a mindennapi rohanástól, valami csendesebbe. Mi elvonulunk, az angol kifejezés, a retreat inkább visszavonul, mintha már sejtetné, hogy amit keresünk, az nem máshol van, hanem bennünk. Ha belegondolunk, a jelenlegi életformánk – ennyi zajjal, fénnyel, technológiával és emberrel körülvéve – valójában egészen új keletű, nem éltünk mindig így. Ma már, sokévnyi rendszeres elvonulás után jól tudom, hogy milyen fontos és mennyit ad, ha sikerül megállnom. Leggyakrabban persze pont akkor, amikor azt érzem, hogy a legkevesbé van erre terem. Valójában azonban ilyenkor van rá a legnagyobb szükségem. 

Az utóbbi években egyre többeknek lett ismerős ez a vágy. A retreatek korábban spirituális keresők terepei voltak, ma már kreatívok, segítők, érzékenyek – vagy egyszerűen csak városlakó emberek menedékei. 

Mit is értek igazán a „visszavonuláson”? Azt, amikor kiléphetek a szerepeimből, elvárásokból, vissza tudok kapcsolódni az alaptermészetemhez, -ritmusomhoz. Ahol visszatérek igazán a testembe, ami idomul a természet ritmusához, ráhangolódik a napfelkeltére, majd a nappal együtt tér nyugovóra. Meghallom a természet és a csend hangját. Ahogy végre teret teremtek magamnak, lassan újraélednek az ösztöneim, az érzeteim, az álmaim és az elfeledett ötletek, azok, amiket a mindennapok sürgetése túl könnyen árnyékba borít. Minden retreaten, legyen az saját magamnak vagy másoknak tartva, a csend az, ami központi szerepet kap. Mert a csend az, ami kinyitja azokat a belső kapukat, amelyek mögött ott vár mindaz, amire eddig nem jutott tér. A természet, a növények, a testünk is szavak nélkül, de folyamatosan kommunikál velünk, ez az a nyelv, amit nekünk is érdemes gyakorolnunk. Azt tapasztalom újra és újra, hogy ebben az üres térben fogan meg sok kreatív ötlet, elhatározás vagy meglátás magja. Itt jönnek elő akarva-akaratlanul az igazán nagy kérdések az életünkben, és emlékezünk arra, hogy kik is vagyunk, merre tartunk, és mik is az igazi vágyaink.

Három hely, ahol van tér csak úgy lenni

A következő három helyszín több mint fizikai tér: olyan élettér, amely figyelemből, gondoskodásból és egy belső hívás nyomán született meg. Mind a sajátos, néha megmagyarázhatatlan módon vonzza magához pont azokat, akiknek el kell oda jutniuk. 

Hi·Hekaté – Egyedi, eklektikus és letisztult megtartás az átmenetekben

A Káli-medencében, a Fekete-hegy oldalába simul bele a Hi·Hekaté. A tanúhegyek ölelése mintha egy megtartó, termékeny anyaméh hangulatát idézné fel, miközben a medencére eső, messze nyúló kilátás kitágítja a látóhatárod kívül és belül. És akkor az eklektikus, tágas, finom fényekben úszó enteriőrökről még nem is esett szó. A teret Karsai Dina enteriőrtervező álmodta meg, és azóta is ő az, aki csendesen, következetesen életben tartja.

Nevét Hekatéről kapta, arról az ősi görög istennőről, aki a hármas elágazások, a ciklikus változások istennője és sorsfordító döntések kísérője. A Hi·Hekaté ezt az erőt idézi meg: segít elengedni a régit, hogy helyet adjon az újnak, bátorítva azokat, akik készek az átalakulásra.

Az itt zajló programok rendszeresen teremtenek teret ezeknek a belső folyamatoknak: a Dina és a segítői által vezetett szaunaceremóniák, izzasztókunyhók, valamint a többünk által tartott elvonulások, nőknek és férfiaknak egyaránt. A sokféle módszert egy láthatatlan szál köti össze: mind közelebb visznek önmagunkhoz, a természethez és egymáshoz. És amikor bármelyikkel kapcsolatba lépünk, valójában mindháromhoz közeledünk.

Terra Szanda – Az évszakok körforgása az asztal körül: fenntarthatóság, a kert, a konyha, a közösség szakrális hármasa

A Cserhát rejtekében, Szandán, az erdő szélén áll a Terra Szanda. A házigazdák regeneratív szemlélete, mély elköteleződése és természetes vendégszeretete együtt formálta ezt a helyet nemcsak családi otthonná, hanem valódi közösségi térré.

Egy kívülről egyszerűnek tűnő parasztház, amelybe belépve ikonikus konyha fogad, a kertre nyíló kilátás tárul fel, és megnyílik egy otthon, amely tárt karokkal vár. Az élet az étkezőasztal körül forog, hol bent, hol évszaktól függően kint a teraszon. Egy biztos: mindig körülöleli a kert és a konyha, és persze a Terra Szanda családja: Tóth Rozi, Onno Fernig, a kisfiuk és általában még jó néhányan.

Rozi szavaival élve: „Küldetésünk egy olyan élő közösség, illetve fenntartható események létrehozása, amelyekben a városi és vidéki világ összekapcsolódik, és az emberek inspirációt és megerősítést nyerhetnek a természethez, önmagukhoz és egymáshoz való kapcsolódásban.”

Ebben a térben összeér minden törekvésük: a fenntarthatóság iránti szenvedély, a vendéglátás szeretete, a közös étkezés öröme, a kultúra, dizájn és a közösség ereje. A Terra egyszerre műhely és találkozóhely – ahol egész évben meghívott vendégekkel közösen alkotnak, tanítanak és tanulnak. Mindez évszakhoz igazodó retreatek, tematikus műhelyek vagy akár céges csapatépítők formájában valósul meg.

GREENROCOCO – Az érzékek ünnepe – Egy kis üveg, benne egy egész gyógyító kert

Botanikai hagyományok, a természetes szépség, a kert és a gondos bőrápolás iránti szeretet gyümölcse a GREENROCOCO. Ebben a cikkben ez egy kis kakukktojás, hisz nem szó szerint egy tér, ahol elvonulások zajlanak, hanem elsősorban egy gyógynövénykert, egy otthon és egy növényi kozmetikumokat alkotó műhely a híres pannonhalmi dombok között. 

„Célunk, hogy a növények és ásványok gyógyító erejét a mindennapi szépségápolás szolgálatába állítsuk, hogy a bőr visszanyerje természetes ragyogását. A rohanó hétköznapokban a test- és arcbőrápolás gyakran bonyolult, többlépcsős rutinná válik. Ezzel szemben termékeink minden érzékszervre hatnak, lelassítanak, és segítenek megteremteni a mindennapi rituálé nyugalmát” – írja Rokob-Csonka Krisztina, a GREENROCOCO alapítója.

Ha nincs lehetőséged személyesen is megismerkedni a kerttel, ne aggódj, a termékek úgyis odarepítenek. Oda, ahonnan az alapanyagok származnak, ahol minden egyes darab Krisztina kezei között születik. A kertbe, amely egyszerre forrás, műhely és otthon. Saját otthonodban engedheted, hogy a kert ébressze fel az érzékeidet: az arcolaj lágy simogatása, az arcpermetek csábító illata, a gőzölő virágok színes látványa… Mind azt idézik, honnan érkeztek.

Nem meglepő, hogy a növények kapják a főszerepet az itt tartott workshopokon, hiszen minden ezek körül forog. A program szíve Krisztina kertbejárása, amelyen testközelből ismerkedhetsz meg az éppen virágzó gyógynövényekkel, az alkotás folyamataival, a termékek eredetével. A napot jóga, csikung és finoman összehangolt falatok teszik teljessé. Egyfajta szenzorikus elmerülés a természet ritmusában.

A cikk eredetileg a W by Roadster negyedik print számában, a 2025-ös Winter Issue-ban jelent meg.