A svájci Zugban működő Helvetika 1575 galéria After Attention című, kétfős kiállítása Marina Abramović és Kucsora Márta munkáit egy közös gondolati keretbe helyezi, ahol a figyelem anyagként, a test pedig annak közvetítőjeként jelenik meg. A címadó pillanat egy meghatározott időintervallumra fókuszál, nevezetesen arra a pillanatra, amikor a koncentráció feloldódik, és mielőtt a percepció a következő ritmusába rendeződne. Abramović fényképeivel és Kucsora vásznon készült alkotásaival, amelyek mindkét művész gyakorlatának különböző sorozataiból származnak, a kiállítás a Nachklang-ra, az intenzív találkozás után megmaradó vibrációra összpontosít, amely már a múltba süllyedt, de még mindig elég közvetlen ahhoz, hogy fizikai lenyomatot hagyjon.
Az idén nyolcvanéves, szerb származású Marina Abramović jelenleg talán a világ legismertebb női művésze. Kucsora Mártát arról kérdeztük, milyen volt együtt látni a munkáit a szupersztárnak számító szerb performanszművész fotóival.
– Számomra is meglepetés volt, hogy ez a kiállítás ilyen szépen összeállt. Bár elsőre elég távolinak tűnik a két világ, a térben mégis nagyon harmonikusan működnek együtt a munkák. Abramović hatalmas méretű fotói a performanszainak pillanatait rögzítik, és ezek vizuálisan nagyon erős képek. Érdekes látni, hogy a festményeim egészen természetesen lépnek párbeszédbe ezekkel a fotókkal. – A Helvetika 1575 egy modern és kortárs művészettel foglalkozó galéria. Olyan művészek vannak a portfóliójukban, mint Tony Cragg, Hermann Nitsch vagy Günter Brus. A galéria októberben nyílt egy nagy csoportos kortárs-modern tárlattal. A megnyitó után beszéltünk először az After Attention című kiállítás koncepciójáról, és a kurátori elképzelésről, hogy Marina Abramović munkáival állítják párhuzamba a festményeimet.
– És mit szóltál, amikor ez kiderült?
– Rettenetesen örültem! Marina Abramović az egyik legismertebb és legmeghatározóbb nőművész, ezért már önmagában is megtisztelő egy ilyen kontextusban szerepelni. Ugyanakkor az is érdekes számomra, hogy a kurátori gondolat nem a médiumok különbségére épített, hanem az alkotói folyamat performatív jellegére.
Alexandra Stock rámutatott, hogy Abramović performanszai és az én festményeim is egy intenzív, időben zajló cselekvés lenyomatai – csak más formában rögzítik ezt a pillanatot.
Marina Abramović fotóművészete és Kucsora Márta festészete egy performatív logikában találkoznak, olvasható a galéria honlapján. Az After Attention a két gyakorlatokat hozza összhangba azzal a hangsúlyozással, hogy az alkotói akció nem ismételhető meg ugyanazon feltételek mellett. Abramović esetében a performansz energiája a fotográfiákban marad jelen: a képek megőrzik a koncentrált figyelem és a fizikai jelenlét intenzitását. Kucsora festményeiben az alkotói gyakorlat egy adott pillanatban rögzül: a festett felületek azt a pontot őrzik meg, amikor az anyag mozgásba lendül. Az eredeti performansz vagy alkotói akció már lezajlott, de a mű tovább hordozza annak energiáját — mintha a pillanat még mindig rezegne a felületen.
„Monumentális méretű képeinek fő motívumai a természetből vett absztrakt részletek”, írtuk korábban Kucsora Mártáról. „Anyaghasználatát a folyamatos kísérletezés jellemzi, mint egy vegyi laboratóriumban, ahol az anyagok hígsága-sűrűsége, száradási ideje, elegyedése adja a textúrát. Eleinte olajfestéket használt bázisként a különböző ipari, illetve nem erre a célra szánt más anyagokkal mixelve, majd 2014-től áttért az akrilfestékre. Az egyedileg gyártatott hatalmas fémkeretre feszített vásznakat a földre fekteti, így hordja fel a rétegeket, fröcsköli, szórja, vízzel visszamossa, mozgatja a képet. Nem ecsettel dolgozik, hanem különböző ipari eszközök segédletével. Nincsenek vonások, az irányított mozdulatok és az esetleges gravitációs folyamatok formálják a végeredményt.”
– Milyennek találtad a galériát?
– A galéria egy 16. századi épület, gyönyörű fagerendázattal, Zug történelmi óvárosában, nem egy klasszikus „white cube” tér. A kurátor abból indult ki, hogy a két művészeti gyakorlat bizonyos értelemben performatív. Marina Abramović természetesen performanszművész, aki a saját testét használja eszközként, és gyakran a fizikai határait feszegeti.
A kurátori értelmezés szerint az én munkám is performatív. a festmények egy intenzív, valós időben zajló folyamat eredményeként jönnek létre, egy egyszeri akció során. A folyamat ugyan nagyon pontosan meg van tervezve, de közben a festék viselkedése, a gravitáció és az idő is alakítja a képet.
Abramović sok performanszában a közönség és az idő része az alkotói folyamatnak, és a fizikai erők; nálam az anyag viselkedése egyfajta társszerző. A kurátor ezekben a pontokban látott párhuzamot: az intenzitásban, az egyszeriségben, valamint abban, hogy mindkét esetben egy időben zajló cselekvés lenyomata marad meg a műben.
– Közben Kínában is látható egy nagyszabású kiállításod. A Jünnan Múzeumban több mint ezer négyzetméteren tekinthetők meg nagyméretű munkáid. Mit lehet tudni erről a tárlatról?
– A kunmingi Yunnan Provincial Museum a tartomány legnagyobb múzeuma. Egy nagyon látványos, modern épületben található, amelyet a hongkongi Rocco Design Architects tervezett. Az épület vörös színű tömbje a híres Stone Forest sziklaformációira utal, ami a régió egyik UNESCO világörökségi helyszíne. Nagyon izgalmas épület. Itt kaptam körülbelül 1400 négyzetmétert, ami eddig életem legnagyobb kiállítása. Negyvennégy munkám szerepel a tárlaton, köztük több olyan festmény is, amelyek nyolc–kilenc méter szélesek.
A kiállítás címe Nature, Immortality and the Cosmos, és a kínai újév idején nyílt meg, ami egy olyan időszak, amikor a ciklikus idő, a megújulás és a természet újjászületése különösen fontos gondolat a kínai kultúrában. Ez érdekes módon nagyon jól rezonál a munkáimmal is, mert a festményeimben is a folyamatos átalakulás és újrarendeződés jelenik meg.
(Fotó Helvetica 1575, Yunnan Museum)
