W by Roadster

2025 második felében, amikor minden második sorozat az ultragazdagok elzárt világával csábítja magához a halandó nézőket, mikor a nők ismét a „marrying up“-ban látják a lehetőséget, borzasztóan érdekelt, hogy Anna, aki ennyi éven testközelben, de mégis kívülállóként maradva élt ebben a világban, miket oszt meg velünk. 

Nagyjából már körülírtuk a family office fogalmát, de mi tartozik a tevékenységek közé pontosan?

Gyakorlatilag az ügyfelek egész életének a menedzselése. A vagyon, azaz a befeketések, a likvid tőke, az ingatlanportfólió kezelése, de ugyanúgy a yachttal, a magánrepülővel, és a mindezekhez tartozó személyzettel való foglalkozás is. Nehéz behatárolni, hiszen ezeknek az embereknek az élete borzasztóan összetett, nap mint nap rengeteg dolog történik velük, hiszen sokkal többet birtokolnak, mint egy átlagember, így sokkal több dolgot kell kézben tartani is. 

Ezeket a folyamatokat kell egy family office menedzsernek átlátni és összefogni, napi szinten tartani és továbbgörgetni. 

Mi a helyzet a személyes érintettségekkel, például a családdal, barátokkal?

Ezek is abszolút jelen vannak. Ahhoz, hogy egy family office jól működjön, ahhoz a professzionális és a személyes részt is jól le kell tudni fedni. Általában ezek az emberek nincsenek egyedül, van körülöttük egy család, vagyis a közvetlen környezet, a hozzá tartozó személyzet, a barátok, az üzlettársak, partnerek, akik mind nagyon sűrűn felbukkannak, tehát tudni kell róluk és tudni kell velük is foglalkozni. 

Mit gondolsz, melyek azok a tulajdonságok, amelyek elengedhetetlenek ehhez a munkához?

Jellemzően, legalábbis az én tapasztalatom szerint a sok bizalmas információ miatt, ami egy ilyen munkával jár, ezek az állások bizalmiak, ritkán vannak meghirdetve, én sem álláshirdetésen keresztül kerültem ide, hanem ajánlás alapján kérdeztek meg, hogy érdekelne-e egy ilyen pozíció egy high net worth individual mellett. 

Az elején ugyan van egy feladatleírás, de szerintem minden esetben a munka során derül ki, hogy pontosan mik fognak a feladatok közé tartozni. Lehet adni egy keretet, de tulajdonképpen itt egy ember életéről van szó, ami nem fog mindig ugyanazok a keretek között zajlani. Szóval az biztos, hogy nagyon rugalmasnak kell lenni. 

Az is nagyon fontos, hogy rá tudjunk érezni az illető személyiségére. Ez nagyon-nagyon fontos! Például felismerni azt, hogy hogyan prezentáljuk az információkat felé. Mert, vegyük például, hogy ha túl hosszú, túl komplikáltan fogalmazott üzenetekben kommunikálunk vele, akkor egyszerűen nem fogja elolvasni és nem jön tőle válasz. És ez nem azt jelenti, hogy az adott témának nem kell haladnia, csak ő nem fog vele ilyen mértékben foglalkozni, és akkor az neked jelent majd plusz munkát. Ennél sokkal hatékonyabb, ha úgy készíted elő az információt, olyan stílusban, olyan hosszúsággal és olyan kérdésekkel, hogy az betaláljon. Erre rá kell érezni, ez idő és személyiség kérdése, de persze az is lehet, hogy nem mindenki tud mindenkivel együtt dolgozni. 

Hogy képzeljük el egy átlagos napodat? 

Vannak olyan feladatok, amiket minden nap megcsinálunk, például a napi riportok leadása a bankszámlák helyzetéről. Rutin checkpointok, amiket jó már a nap elején kipipálni. Utána én szeretem átnézni az ongoing folyamatokat, mi hol tart, milyen tennivaló van még. Ezeken kívül pedig bármi történhet: teljesen random jönnek a feladatok, amiket azonnal menedzselni kell.

Az jutott eszembe erről, hogy ha ennyi kiszámíthatatlan faktor van a munka során, akkor nagyon profin kell tudni kezelni a stresszt, hiszen egy folyamatos készenléti állapotban kell lenned. 

Abszolút így van, én azt szoktam mondani, hogy olyan, mintha a felszín alatt folyamatosan futna egy szoftver, ami állandóan „alert“ állapotban van. A munkaidőn kívül, hétvégén is adódhatnak feladatok, ami kiszámíthatatlansággal, stresszel jár.

Ezért felismertem a fontosságát, hogy emellett a munka mellett aktívan kapcsolódjak ki, ahogy azt is, hogy mik azok a dolgok, amik igazán újratöltenek. Számomra ezt jelenti a fotózás és a séta: Londonban az volt a szokásom, hogy kinéztem egy új környéket, utcát, ahol még nem jártam, és akkor ott csak arra a gyönyörű környezetre, új helyre és a fotóra fókuszálok. Ilyenkor teljesen a jelenben tudok lenni.

Talán nincs még egy szakma, ami ennyire közeli bepillantást engedne a felső tízezer életébe, ami mostanában annyira sokakat foglalkoztat. Az elmúlt években azonban átalakulásnak indult a luxus fogalma és a gazdaság is változott. Te látsz bármi változást ennek a szektornak az életében az elmúlt tíz évben?

A napi életstílust nem látom, hogy befolyásolnák a gazdasági változások. Persze, ha például a vagyon átörökítését befolyásoló törvényi, jogszabályi adóváltozásokról beszélünk, ahol lehet sok-sok millió eurót bukni, az őket is érzékenyen érinti, de a mindennapokra ennek sincs igazán hatása. Ugyanazt engedik meg maguknak, mint eddig, sokszor olyan dolgokat is, ami egy átlagembernek őrültségnek tűnik.

Például? 

Egyszer a hegyekbe utazott síelni az ügyfelem családja, és egy nagyon picike táskát, nem jelentős dolgot a kocsiban felejtettek, a sofőr véletlenül nem pakolta be a magángépbe. 

A gépen vették észre, hogy nincs meg, és mivel a magángépen van wifi, felhívtak engem, és egy katonai hadművelethez hasonlító módon leszerveztem, hogy a sofőr több átszállással London belvárosából a francia luxus hegyi síparadicsomba jusson a táskával.

A White Lotus, a Succession, a Perfect Couple, a Loot csak néhány azok közül a sorozatok közül, amik az utóbbi időben óriási népszerűségre tettek szert a streaming platformokon. Szerinted miért érdekli mostanában ennyire, szinte megszállottságig az embereket az ultragazdagok élete?

Talán azért, mert mindenhonnan ömlik ránk az ilyen jellegű tartalom: az Instagramról, a Pinterestről, minden irányból azt látjuk, hogy milyen életet is lehet élni… Szerintem borzasztóan előtérbe került a „money making“, de olyan szinten, hogy már a gyerekeket tőzsdetáborba küldik, hogy hat évesen kezdjenek el játszadozni a stock marketen. Nekem úgy tűnik, olyan világban élünk, ahol minden a „passive income“ és a „side hustle“ körül forog, minden arról szól, hogy csinál háromezer fontot per hó „könnyedén“…

Most nagyon az arcunkba van tolva a gazdagság: a Kardashian család, Jeff Bezos és így tovább, ezekkel az emberekkel van tele a média, de az ő életük a mindennapi ember számára elérhetetlen, ezért természetes, hogy foglalkoztatja őket. 

Ezzel párhuzamosan viszont a spiritualitás is legalább akkora teret hódít, például a social media platformokon. Tehát egy értékátrendeződés is látszik, vagy mégsem?

Szerintem mind a kettő létezik. Vannak akik felismerik, hogy a side hustle culture csak még jobban kiéget, és inkább a slow living felé fordulnak. Inkább kevesebb anyagi javat halmoznak fel, csak hogy kerüljék a stresszt. Szóval van egy ilyen szelete is a társadalomnak, de én azt látom, hogy a fiatalokat, különösen a húszas éveikben járókat annyira bombázzák azokkal a dolgokkal, hogy „ha van egy telefonod és napi két órád, akkor nem igaz, hogy nem tudsz plusz kétezer fontot összeszedni!“ És az energikus, tettrekész fiatalok ezt beveszik. Tehát mindkét tendencia létezik, talán az élettapasztalat, ami eldönti, ki mifelé húz inkább.

Ha azonban többeknek nő a vagyona, és többen el fogják érni azokat a szolgáltatásokat, hoteleket, stb, amit azelőtt csak az ultragazdagok, az egyenesen azt fogja eredményezni, hogy az utóbbiak kivonulnak ezekről a helyekről, nem igaz?

Így van, és mindig lesz utánpótlás: mindig lesz egy olyan új hotel, privát klub vagy sziget, ami elérhetetlen. És ahová esetleg nem fognak beengedni csak azért, mert pénzed van, hanem ismerned kell hozzá bizonyos embereket, akik már oda tartoznak, és akik ajánljanak, hogy beengedjenek. Például ilyen volt a Soho House is sok évvel ezelőtt, mikor alakult: eredetileg az volt a cél, hogy egy hub-ként funkcionáljon a kreatív szférának, de aztán nagyon trendi lett és hirtelen gyakorlatilag mindenki, aki meg tudta engedni magának a tagságot, bejutott. Ez viszont a közeg felhígulásával járt. De nem kell aggódni, mindig lesznek újabb és újabb színterei a gazdag életstílusnak, ahová menekülhetnek az „old money“ emberek!

Mindezek után neked, a személyes életedben mi jelenti a luxust?

Nekem egy ideje afelé tolódik az igazi luxus, hogy én rendelkezzek az időmmel. Hogy olyan projekteken és emberekkel dolgozhassak, akik tényleg érdekelnek, akikkel szívesen vagyok. A drága táskák, cipők nem érdekelnek. Szeretem a szép holmikat, de az igazi luxust számomra az utazás és a minőségi idő jelenti. 

(Fotók: GettyImages)

A cikk eredetileg a W by Roadster negyedik print számában, a 2025-ös Winter Issue-ban jelent meg.