Görögország építészetét a mai napig meghatározza a bronzkori kükladikus kultúra, amelynek már az első periódusában (i. e. 2600–1900) épültek városias, több helyiségből álló lakóházak a tengerparti sziklákra.
Fehér és kék, kapitány és barlang
Később a helyi kőből és agyagból épült házakat az erős napsütés ellen elkezdték bevakolni mészkőből előállított kálcium-karbonát-rétegből, ám ennek a fehérsége nemcsak visszaverte a napfényt, de fejfájást is okozott a lakóknak, ezért a fehéret megtörő kéket kevertek az anyaghoz. Idővel, a mész „kéktartalmával” játszva létrejöttek a klasszikus fehér-kék házak, a már az ókori Görögországban is ismert indigóból előállított jellegzetes loulaki blue kékkel.
Később a Küklád-szigetek meghatározó épülettípusa lett a kapitányház (kapetanoszpita) és a barlangház (iposzkafa): az előbbi kétszintes, a 19. és 20. század fordulóján épült neoklasszicista házakat jelentett, elsősorban a hajóskapitányok és módosabb polgárok otthonait, az utóbbi pedig a legénység kocka alakú lakásait, amelyeket olykor a sziklába vájtak, és boltíves tetővel díszítettek.
A barlangházak sajátossága a föld alatti menedékhely, amit közösségi helyiségnek is használtak, miután nyáron hűvös, télen meleg volt, ezért aztán konyhaként, lakószobaként és plusztárolóként is szolgált. A két meghatározó épülettípus mellett pedig kék kupolás, díszes harangtornyú templomok állnak szétszórva.
Ugyanakkor a fehér-kék építészet nem egyformán gyakori, elsősorban a Küklád-szigetekre jellemző, míg az ország más részein a földszínű helyi kőzet a tradicionális építőanyag. A hagyományok pedig szervesen tovább élnek a legjobb mai épületekben is, és bár bőven okoznak gondot az építési szabályokat előszeretettel kicselező befektetőkkel, hamarosan új világ jöhet: 2026 nyarán már működhet az építkezéseket figyelő, MI-vel megtámogatott műholdas rendszer.
Addig viszont nézzünk szét az országban, mert így is bőven találunk a helyi hagyományokhoz igazodó, mai igényeket is kielégítő szállásokat, amelyek maguk is szinte műalkotásként járulnak hozzá a görög tradíciókhoz.
Százéves szőlőültetvényen
Számosz szigetén, egy százéves szőlőültetvényben nyújtózkodik el könnyedén és méltóságteljesen a Metaxa gyökereit feltáró látogatóközpont, a Liknon. Ezen a területen, 800 méterrel a tengerszint felett kezdte kikísérletezni Szpirosz Metaxasz a számoszi terroir különleges jegyeit magán hordozó italait.
A környéket a helyi sziklák művészi elrendezésével alakították járhatóvá, egyben szó szerint letették a teraszos művelés alapjait is, mi több, a masszív kőfalak az erős északi szél ellen is védelmet nyújtottak. Ezt a helyi hagyományt viszi tovább a K-Studio épülete is. A 2022-ben átadott, 380 négyzetméteres múzeum középpontjában a márka egyik legértékesebb terméke, az édes muskotálybor áll.
Becsapja az érzékeinket a domborzathoz tökéletesen illeszkedő, mégis spontaneitást sugárzó épület, amely odabent rendhagyó módon tárja fel a brand történetét: nemcsak elmeséli az eredetet, a gyártási folyamatokat, hanem az ital újabb és újabb változatainak a megkóstolásával válnak igazán átélhetővé a fejlődés fokozatai. Sétálhatunk az ültetvényeken és a pincékben is, a végállomás pedig a Metaxa bár, ahol egy pergola-lugas árnyékában kóstolhatjuk meg a legfinomabb desztillációkat.
(Fotók: Claus Brechenmacher & Reiner Baumann)
Nyers luxus
Folégandrosz egy jobbára még érintetlen kis sziget az Égei-tengeren, drámai sziklás dombokkal, ritkás mediterrán növényzettel és a tenger végtelen kék horizontjával. Tökéletes helyszín félrevonulni, szemlélődni, felszámolni az időt. És lényegében ugyanezt szolgálja a Block722 tervezte épületegyüttes, a Gundari is.
Minimalista tereket és anyaghasználatot, valamint a szigeti slow life-fal teljes szinkronban lévő életet kínál a szállás, ahol a vendégek átadhatják magukat az énidő, a relaxáció és a mindfulness luxusának.
Az ökoüdülőhely kompozíciója utal az égei-tengeri történelmi faluképződményekre, alacsony, egymásba fonódó házakkal, amelyek mindegyike panorámát kínál a tengerre. A komplexum egyik része a földbe ágyazódik, és a zöld tető révén lényegében láthatatlan marad, de a másik rész is meglehetősen diszkrét a földszíneivel és alacsony építésével. A kő mellett meghatározó anyag a márvány, a fa és az agyag; puha, meleg, természetes színek teremtenek finoman fényűző környezetet.
Sok közösségi tér – híven a sziget tradicionális építészetéhez – a szabadban van, így a vendégek közvetlenül tapasztalhatják meg a természetet, miközben egymással is kapcsolatot teremtenek.
(Fotó: Martha Vosdou, Ana Santl)
Escher a tengerparton
Maradunk az Égei-tengernél, de már a ritkásan lakott, szinte érintetlen Kithnosz szigeten lévő Piperi House-ban. Bár a berlini Sigurd Larsen iroda tervezte, a házat a Kükládok szigetvilágának hagyományos építészete inspirálta. Fehér lépcsős sikátorokkal összekötött fehér kockatömbök alkotnak kontrasztot a száraz, barnás-zöldes tájképpel.
Játékosan, minden irányból bejárhatjuk a házakat ezeken a lépcsőkön; ha beugrik M. C. Escher, az nem véletlen: a holland mester geometrikus rajzai ihlették a rafinált járatokat, amelyek végtelen körökben visznek keresztül-kasul az épületen. A négy fehér kockát különböző magasságokban helyezték el, megsokszorozva ezzel a környező szigetekre nyíló panorámát.
Bentről a lakatlan Piperi sziget látványa tárul elénk az ágyakból, a kádból, a zuhanyzóból, az étkezőasztaltól és még a kanapéról is. Kint az eltérő tájolású falsíkok szélvédett tereket hoznak létre, aki pedig a tengerre tart, választhat a sziklás parthoz vezető keleti, illetve a homokos strandra vivő délnyugati oldal közül – nem mellesleg így a napfelkeltét és a naplementét is tengernél tölthetjük. A telekhez még egy külön kis vendégház is épült, szabadtéri konyhával és pergolával.
(Fotó: KKROM, kkrom.services)
Kalesma
Modernizmus és helyi hagyományok fokozatmentes kapcsolódását kínálja a Studio Bonarchi belsőépítész-csapata és a K-Studio együttműködése. Ez a Kalesma, ami nem annyira szálloda, mint inkább egy falu, a hagyományos míkonoszi értelemben.
„Amikor egy pár összeházasodik, csinálnak egy falut” – tartja a helyi mondás, vagyis olyan otthont építenek, amely az évek múlásával folyamatosan nő, hogy a család nemzedékről nemzedékre elférjen benne. Egy ilyen kibővített családi ház vendéglátóhelyként való újragondolása a Kalesma, amely egyben kapcsolódik a sziget életének az esszenciájához is.
Akár egy faluban, a közösségi tér köré szerveződnek az egyszerű, őszinte stúdióapartmanok és villák, de vannak közösségi terek a szállásokon belül is, méghozzá legfelül, hogy a vendégek pihenés, úszás vagy szabadtéri vacsora közben is gyönyörködhessenek a tájban.
Közel van egy hagyományos „aloni”, egy kör alakú szerkezet kőből, amelyet a búza lisztté őrlésére használtak, megőrizték, és meditatív platformként hasznosítják újra, ahonnan a vendégek élvezhetik a naplementét. Még egy régi malomkövet is meghagytak, immár a szemlélődés helyszínének.
(Fotók: Vangelisz Paterakisz, Jorgosz Kordakisz, Salva Lopez)
Nōema
Maradjunk Míkonoszon, és zárjuk a körképet a görög szigetek könnyed életörömét megtestesítő Nōema étteremmel.
A szó ’jelentés’t, ’lényeg’-et jelent, a hely pedig az egyszerűség, a nagylelkűség és a spontaneitás szertartásait ünnepli, amikor a természet uralkodik, az idő megáll, és csak az együttlét számít.
Pompás lakoma szerény alapanyagokból? Lehetséges, ha képessé válunk feltétel nélkül szeretni az életet. A legjobb helyi sajtok és bárányhús, biozöldségek és a tenger gyümölcsei készülnek helyi főzési módszerekkel, de kísérletezőkedvvel. Ropogós polip; napon szárított makréla citromos verbénaszósszal; a lassan sült sertésszelet fahéjas-ánizsos kéreggel – ezek a szezon csúcspontjai. És persze él az örök szabály: az asztalnál mindent meg kell osztani.
Akusztikus koncertek gondoskodnak a zenéről, és szó szerint is nyitott a tér a táncolni vágyók számára. Az evés, ivás, beszélgetés és tánc helyeit csak lazán definiálták.
Közel száz éve Le Corbusier is elutazott Míkonoszra, majd kijelentette, hogy „ezek a szerény szigeti házak a modern építészet archetípusai”. Ebben a szellemben formálta a Nōemát a K-Studio és a Lambs & Lions dizájncég, nyersbetonnal, csiszolt cementtel, texturált csempékkel és a sötét fa kontrasztos elemeivel.
Mindez együtt kiváló búvóhelyet kínál Hora puzzle-ként illeszkedő házainak labirintusában, mindentől messze, a szívhez közel.
(Fotók: Claus Brechenmacher & Reiner Baumann, Robert Rieger, Jorgosz Kaplanidisz)
A cikk eredetileg a W by Roadster harmadik print számábam, a 2025-ös Summer Issue-ban jelent meg.
