A White Lotus harmadik évadának első részében ahogy megérkeznek a vendégek a mesés thaiföldi hotelbe, egy személyre szóló wellness guide fogadja őket. A nyaralás biomarkerteszteléssel és digitális detoxszal indul, egy hét pedig aligha elég, hogy részt vegyenek az összes jógaórán, masszázson, ingermegvonásos lebegésterápián, reikikezelésen, stresszmenedzsment-meditáción és így tovább… Az első két évad után ma már tudjuk, milyen óriási mértékben befolyásolja az utazási trendeket a sorozat, így minden okunk megvan rá, hogy arra számítsunk, a harmadik évad után nemcsak Thaiföld, hanem a wellnessfókuszú szállodák népszerűsége is kiugróan emelkedni fog.
Az igazság azonban az, hogy a trend nem a sorozattal kezdődött: jó pár éve trendi nem egyedül nekivágni például Balinak, hanem egy csoportos jógaretreat keretében. Az aszketikus elvonulások és a luxusüdülések szép csendben közeledtek egymáshoz az utóbbi években, hogy aztán teljesen eggyé olvadjanak. Tőlem sem idegen a műfaj, résztvevőként és szervezőként is van tapasztalatom a jógaretreatekkel kapcsolatban, pozitív és negatív is. A sokadik ilyen alkalom és a White Lotus után merült fel bennem a kérdés: miért akarjuk a nyaralásunk minden percét is beosztani, és miért nem tudjuk egyedül meghozni azt a döntést, hogy kikapcsoljuk a telefonunkat, és kiürítjük a fejünket? Nem ijesztő, hogy még a szabadságunk alatt is szükségünk van egy autoriter személyre és egy szoros napirendre?
Ráadásul egy hét radikális wellnessrutin olyan, mint egy drasztikus fogyókúra: rövid távon működik, de hosszú távon inkább az ellenkező irányba sül el. Lehet, hogy egy retreat után euforikusan érezzük magunkat, azonban egy-két hét elteltével óriásit zuhanhatunk vissza a valóságunkba, amivel nem fogunk tudni megküzdeni, hiszen a meditáció, a légzéstechnika, vagy bármi, amit egy hét alatt kipróbáltunk, nem épült be a mindennapjainkba.
Self-care-ből és spiritualitásból is megárt a sok, pláne, ha mindezeket elvárásként támasztjuk magunk elé. Én jelenleg azon az állásponton vagyok, hogy úgy is lehet valaki spirituális, ha délben a medence partján megiszik egy pohár fehérbort, vagy ha a reggelt nem fehér teával és zsályával indítja, hanem kávéval és cigivel – amíg a jelen pillanatot teljes valójában megéli, és összhangban van magával. Én ezt tervezem erre a nyárra, és mindenkinek ezt kívánom!
A cikk eredetileg a W by Roadster harmadik print számában, a 2025-ös Summer Issue-ban jelent meg.
(Fotók: GettyImages)
