W by Roadster

Szerző: Kránicz Dorottya

Nagyjából öt évvel ezelőttig tökéletesen biztos voltam benne, hogy a botox kizárólag torzult valóságérzékelésű hírességek beláthatatlan hosszú távú következményekkel járó rossz döntése. A médiában gyakran a sztárok kifejezéstelenségbe merevedett, majd a felismerhetetlenségig szétcsúszott arcával illusztrált eljárásról – minden ismerősöm véleményével egybehangzóan – én is azt gondoltam, hogy a spirituális megérkezéssel járó önelfogadás teljes hiányáról tanúskodó, kontraproduktív beavatkozás, és nincsen épeszű ember, aki tudatosan lebénítaná izomműködését.

A glabella – vagy közismertebb nevén mérgesránc – a két szemöldök közötti bőrrészt szabdaló egy vagy több függőleges vonal. Alapvetően a harag kifejezésének mimikai eszköze, de esküszöm, hogy nálam sokkal inkább a koncentráció miatt alakult ki és maradt is egy ponton túl az arcomon. Nem tudom pontosan, hogy én figyeltem-e fel rá először a tükörben, vagy az akkor hároméves lányom, amikor aggódva kérdezte tőlem, hogy „Mama, miért vagy mérges?“, miközben a legnagyobb nyugalomban ültem a kanapén, mindenesetre az utóbbi élmény egyértelműen meghatározó mérföldkő volt számomra a botoxhoz vezető úton. 

Ahogy a botoxkezelés gondolata megszületett és egyre intenzívebb érzéseket keltett bennem, szép lassan, mintha valami iszonytató vallomással kellene előállnom, elkezdtem felvetni az ötletet a közeli barátnőimnek is.

Sőt, rengeteg ismerősömről derült ki, hogy már évek óta botoxoltat. Abból, hogy ezek a vallomások sok esetben csak a saját élményeim megosztása után kerültek elő, arra következtettem, hogy a botox a párkapcsolati problémákkal, a vetélésekkel és a többi szégyennel övezett, sötét titokkal együtt azok közé a dolgok közé tartozik, amikről nem szívesen beszélnek a nők. Nagyon úgy tűnik, hogy miközben az öregedés látható jeleinek elfedése elvárás a nők felé, az erre tett törekvéseket már takargatni kell, legalábbis a harminc év felettiek körében biztosan. Mint annyi más téma kapcsán, itt is a fiatalabb korosztály mutatott alternatívát, akik már sokkal lazábban és szabadabban beszélnek az esztétikai beavatkozásokról – és persze sokkal gyakrabban is veszik igénybe őket.

Baby-botox boom

Az Esztétikai Plasztikai Sebészek Nemzetközi Társaságának (ISAPS) statisztikái szerint 2022-ben világszerte összesen kilencmillió botoxinjekciót adtak be – ez szignifikáns, 26,1 százalékos emelkedést jelent az előző évhez képest. A kezelést igénybe vevő páciensek túlnyomó többsége nő, tipikusan harmincöt–ötven év közötti életkorral, ezzel együtt az eljárás egyre gyakoribb a fiatalabb korosztály körében is. A botoxot ma már tükörsima bőrű huszonéves lányok is igénybe veszik, méghozzá kifejezetten preventív céllal: ehhez többnyire úgynevezett baby botoxot használnak, ami kisebb hatóanyag-tartalmú, kevésbé erős, ugyanakkor megelőzheti a ráncok kialakulását. 

A „preventív“ botox lényege, hogy már a kialakulásuk előtt felvegyük a harcot a ráncokkal. A probléma, hogy a koncepció hatékonyságával kapcsolatban egyelőre nincsenek igazán megbízható klinikai kutatások: a meglévő adatok nagyrészt anekdotikus jellegűek, vagy olyan vizsgálatokból származnak, amelyeket gyakran a készítmények gyártói finanszíroztak. Mindenesetre egy amerikai bőrgyógyász a The Washington Post cikkében az alábbi érzékletes hasonlattal érvelt a baby botox mellett: „sokkal egyszerűbb eleve nem összegyűrni a papírt, mint kisimítani azután, hogy már összegyűrtük“.

Egy 2006-os vizsgálatban egy ikerpár tagjait hasonlították össze: egyikük évente két-három alkalommal vett igénybe botoxkezelést tizenhárom éven keresztül, míg a másik életében csupán kétszer próbálta ki a beavatkozást. Amikor harmincnyolc, majd negyvennégy évesek lettek, a kutatók összehasonlították az arcukat, és megállapították, hogy a rendszeresen kezelt iker arcán szinte alig láthatóak ráncok, míg a minimálisan kezelt ikernek feltűnőbb ráncai formálódtak. (Azért itt is érdemes megjegyezni, hogy a vizsgálatot bonyolító egyik plasztikai sebész, William J. Binder a botoxot is gyártó Allergan részvényese és tanácsadója volt.) Ahhoz, hogy pontosabban lássuk, mennyire is hatékonyak ezek az injekciók, jó ötlet lehet először közelebbről megnézni, hogyan is működik a botox.

Pró és kontra

A legismertebb készítmény után botox néven ismertté vált injekciók fő hatóanyaga a Colstridium botulinum baktérium toxinja, ami befecskendezve megakadályozza az összehúzódásért felelős idegi jelek átvitelét, ezzel blokkolva az izom összehúzódását. Bár mindez drasztikusan hangzik, a hatás valójában csak ideiglenes: nagyjából három-öt hónapon keresztül tart. Mivel a botoxinjekciók az izomműködésre hatnak, a másféle úton – például napkárosodás miatt – kialakult ráncokon és az öregedés egyéb jelein nem fognak tudni segíteni. 

Akit az izom lebénításának gondolata egészséges borzongással tölt el, talán valamivel biztatóbbnak érzi majd, hogy a baby botox, egészen pontosan a hatóanyag mennyiségének csökkentése lehetővé teszi, hogy ne teljesen blokkoljuk, inkább csak erősen korlátozzuk az izomműködést, amivel valamivel természetesebb hatást érhetünk el. Persze ehhez egy biztos kézre is szükségünk lesz.

A botox rossz pr-je mögött leginkább a média által is kihangosított hollywoodi botoxbalesetek állnak. Problémák sajnos valóban előfordulhatnak, de érdemes megjegyezni, hogy ezekért nagyon gyakran a nem megfelelően képzett szakemberek felelnek: ma már rengeteg kozmetikus vállal szájtöltést és botoxkezelést is, de a beavatkozást valójában csak az eljárásban képzett és tapasztalt orvos, leginkább bőrgyógyász vagy plasztikai sebész végezheti. Ha nem megfelelő technikával, mennyiséggel vagy nem jó helyre szúrják a botoxot, előfordulhatnak nem kívánt változások – a homlokba adott injekciók esetén például felkúszhat vagy megsüllyedhet a szemöldök –, de fontos hangsúlyozni, hogy ezek a hatások is ideiglenesek.

A botox másik fő kockázata már inkább pszichológiai jellegű. Sokan tartanak tőle, hogy a botoxolás – a többi szépészeti beavatkozáshoz hasonlóan – hamar addiktívvá válik, és újabb, akár radikálisabb beavatkozásokra ösztönöz. Arról nem is beszélve, hogy a ráncok eliminálása szembemegy az elmúlt években egyre inkább divatossá váló pro-aging szemléletmóddal, melynek lényege, hogy inkább arcunk karbantartására koncentrálunk a természetellenes fiatalítás helyett. Ebben a kérdésben azonban látványos ellentmondás feszül: ha ma már a természetesség a cél, hogy lehet, hogy még többet és még korábban botoxoltatunk?

Filteresztétika az önelfogadás helyett?

A megfejtést valószínűleg leginkább a természetes szó definíciójában kell keresnünk. Paradox módon ugyanis néhány éve épp ezzel a kulcsszóval hirdetik az esztétikai beavatkozásokat: természetes hatású szájfeltöltés, természetes hatású plasztika és persze természetes hatású botox. Az új trendek fókusza a túlzások kerülése és a természetesség esztétikájának fenntartása olyan eljárások segítségével, melyeknek továbbra sincs semmi közük a természetességhez. 

Ebben minden bizonnyal komoly szerepe volt a digitális éra filtereinek, amelyek már nem csupán a közösségi médiás appokban kerülnek elő – rengeteg mobiltelefon kamerája használ alapértelmezett „bőrszépítést“, ami miatt sokszor talán nem is értjük, miért néz ki jobban a bőrünk a képeken, mint a tükörben. 

Az uralkodó trend azt is meghatározza, hogy melyek az öregedés szép és melyek a nem kívánatos jegyei. Egy ápolt, üde és ragyogó bőrön büszkén lehet viselni a szarkalábakat negyven felett, és persze a – nem túlzottan feltűnő – nevetőráncok is csak egy boldog és teljes élet lenyomatai. Mérgesráncnak viszont nincsen hely. Az ilyen folyamatok kockázata, hogy hamar öngerjesztővé válnak: minél több tökéletes bőrű embert látunk, annál jobban zavarnak majd saját bőrhibáink, és annál valószínűbb, hogy mi is igénybe veszünk különböző beavatkozásokat. Az erősödő kereslet erősíti a kínálatot, ami mostanra odáig vezetett, hogy lassan már a sarokra is kiugorhatunk botoxoltatni, és engem az is őszintén meglepett, hogy a kezelést már néhány tízezer forintért elvégeztethetjük.

A magam részéről nagyon sokáig gondolkodtam rajta, hogy meghasonlást, erkölcsi bukást vagy valamilyen pszichés problémát jelent-e, ha kipróbálom a botoxkezelést, végül arra jutottam, hogy valószínűleg nem ez az egy döntés határozza meg a személyiségemet. Nem tudom megmondani, hogy akkor is szeretnék-e tükörsima homlokot, ha nem látnék magam körül ennyi tükörsima arcot az online térben és ha nem hatna rám a társadalmat domináló szépség- és fiatalkultusz. Azt tudom, hogy most ebben a világban élek, ezért néhány hete le is foglaltam az időpontot az első kezelésemre. Amikor nem sokkal később egy szülinapi bulin már ezzel a bizonyossággal vezettem elő a témát, egy rég nem látott, negyvenkét éves nőismerősöm a következő megvilágító – és egyben megerősítő – kérdéssel reagált: „De hát nem az van, hogy mindenki botoxoltat?“ 

Nagyon úgy tűnik, hogy hiába a szégyenérzet, és a sima bőréért az olívaolajnak és a géneknek hálálkodó ötvennégy éves J.Lo, a mai (középosztálybeli) nők számára a botox tényleg egyre inkább alapvetésnek számít. Szóval az időpontomra várva egyelőre csak bízom benne, hogy a szúrás után sem leszek más ember – legfeljebb egy kicsit kisimultabb.

(Fotók: GettyImages)

A cikk eredetileg a W by Roadster első print számában, a 2024-es Summer Issue-ban jelent meg.