Több mint fél évszázadon át sokan elsősorban John Lennon feleségeként ismerték Yoko Onót, a Los Angeles-i Broad Múzeumban megnyílt nagyszabású retrospektív kiállítás azonban arra emlékeztet, hogy a japán művész jóval a Beatles legendás tagjával való találkozása előtt a kortárs művészet egyik leginnovatívabb alakja volt.

A Yoko Ono: Music of the Mind című tárlat egy olyan életművet mutat be, ami alapjaiban változtatta meg a művész és a közönség kapcsolatáról alkotott elképzeléseinket.

A kiállítás középpontjában azok a művek állnak, amik aktív részvételre hívják a látogatót. Ono már az 1950-es években is olyan alkotásokat hozott létre, amelyek csak a néző közreműködésével váltak teljessé. Egyik legismertebb korai munkája mindössze egy rövid utasításból állt:

„Gyújts meg egy gyufát, és figyeld, amíg el nem alszik.”

Ezek az úgynevezett instrukciós művek később a konceptuális művészet fontos előfutáraivá váltak. A tárlaton olyan ikonikus alkotások is szerepelnek, mint a 1964-es Cut Piece, amiből a színpadon mozdulatlanul ülő művész ruháiból a közönség vághatott le darabokat, vagy a Painting to be Stepped On, ami szó szerint arra biztatja a látogatókat, hogy lépjenek rá a műalkotásra.

Munkáiban visszatérő téma az együttműködés, a közösség és az emberi kapcsolatok kérdése. A látogatók például egy vásznon kialakított nyíláson keresztül kezet foghatnak egy idegennel, egy másik installációban pedig egy szög beverésével válhatnak az alkotás részévé.

A kiállítás későbbi szekcióiban megjelenik Ono békeaktivizmusa is, ami olyan művekben ölt testet, mint a White Chess Set, ahol

a sakkfigurák mind egyforma fehérek, így idővel lehetetlenné válik megkülönböztetni az ellenfeleket.

(Forrás: Architectural Digiest, fotók: Yoko Ono, Oliver Cowling, Tate weboldala)