W by Roadster

Szerző: Nyáry Luca

A nézet, miszerint a nőket nem, vagy legalábbis nem annyira érdekli a szex, mint a férfiakat, az egész történelmet végigkísérte, és csak az elmúlt évszázadban kezdett igazán alábbhagyni.

Az ágazat pedig, ami a leginkább nyitott a női fogyasztók felé, kétségtelenül az irodalom, amelyben a romantikus és erotikus tartalmú könyvek mára a piac közel negyedét teszik ki. A „romantasy” és a „sötét románc” önálló műfajokká váltak, olyan, milliós példányszámban eladott regényekkel az élen, mint Sarah J. Maas Üvegtrón-sorozata vagy H. D. Carlton BDSM-duológiája, a Kísérteni Adeline-t. Nemcsak hogy több szex van a könyvesboltok polcain, mint valaha, de az, ahogy írunk róla, is megváltozott: a női szerzők egyre nyersebben és kreatívabban közelítik meg a témát, ami olyan antológiákat eredményez, mint a Gillian Anderson által válogatott Vágy, amely több mint háromszáz oldalnyi explicit női fantáziát tartalmaz a világ minden szegletéből. Online a kedvenc „pikáns” könyveiket kitárgyaló nők videó több százezres közönséget vonzanak be, ezzel bepillantást engedve nekünk egy olyan jövőbe, amelyben a nőknek már nem kell rejtegetniük a szexualitásukat. 

Ha csupán az irodalomban látható trendeket nézzük, könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy az erotikus irodalom népszerűsége egy nagyobb kulturális változás hozadéka, ami valóban így is van, ám nem pont úgy, ahogy elsőre hinnénk. A legtöbben a nemi egyenlőséghez és a női felszabaduláshoz való közeledésnek tulajdonítják ezt a jelenséget, viszont sok szempontból pont a fordítottja igaz.

A viktoriánus korban a pornográf röpiratok menekülést jelentettek a puritanizmus nyomása alól, a szexuális tabuk (például a hűtlenség) terjedése az irodalomban az első világháború után pedig a nők vonakodását tükrözte, hogy visszatérjenek a háztartásba és a hagyományos nemi szerepekhez. A 20. század közepének érzéki vámpírregényei szabadabb talajt adtak a queer szerelem megjelenítésének az obszcenitási perek árnyékában, a hetvenes és nyolcvanas évek sikamlós történelmi románcai pedig a nők válaszai voltak a főként férfiakat kiszolgáló pornóiparra. Talán nem elképzelhetetlen, hogy a mostani tendenciákat is valami hasonló szabadságvágy táplálja.

Egy olyan világban, amelyben egyre több ország korlátozza a nők jogait, amelyben az incelkultúra beépült a közbeszédbe, és amelyben a bálványaink gyűlöletkeltő vagy egyenesen bántalmazó magatartást tanúsítanak a nőkkel szemben, az erotikus irodalom felé fordulás nem a kényelem jele, hanem a lázadásé. Az erotikus művészet történetét megvizsgálva azt láthatjuk, hogy nők számára a szexről való írás és olvasás mindig a társadalmi elvárások leküzdését szolgálta. Ida Craddocktól kezdve Anaïs Ninen át egészen E. L. Jamesig, az erotikus irodalom biztonságos menedéket nyújtott a nőknek, ahol hangot adhattak az igényeiknek és a vágyaiknak, úgy, ahogy a való életben sokszor nem tehették. Végül is a szex a legalapvetőbb ösztöneink fizikai megnyilvánulása, amely gyakran tükrözi azokat a vágyakat, amelyek átszövik az életünk más területeit: hogy lássanak minket, hogy tartozzunk valamihez, hogy kompromisszumok nélkül lehessünk önmagunk. Bár ettől még nem lesz minden pikáns regény eredendően feminista (sőt), a kísérlet a női szexualitás szégyentelen, őszinte ábrázolásának a normalizálására mindenképpen pozitív dolog, különösen egy olyan korban, amelyben a szex és a női test árucikké vált. És ahogy belépünk ebbe az új korszakba, amelyben a társadalom egyre szűkebb dobozokba pakol minket, mi ismét az erotikához fordulunk, hogy emlékeztessük magunkat arra: létezik egy világ, amelyben nem kell szégyenkeznünk azért, mert többre vágyunk, vagy mert egyáltalán vágyakozunk.

(Fotók: GettyImages)

A cikk eredetileg a W by Roadster harmadikprint számábam, a 2025-ös Summer Issue-ban jelent meg.