Kezdjük a podcasteddel. Miben lesz más és miben lesz ugyanaz az Itt vagyok, mint a Kösz, jól?
Az Itt vagyok nekem nagyon személyes ügy. Nem csak egy egészségpodcast, hanem annak a folyamata, ahogyan én magam is próbálom megérteni, mi történik velem, velünk a mindennapokban – testileg, lelkileg és a kapcsolataink szintjén. A Kösz, jól inkább egy-egy konkrét egészség- vagy wellbeing témára fókuszált szakértői oldalról, az Itt vagyok viszont továbbmegy: bátor, néha kényelmetlen kérdéseket tesz fel, és olyan nézőpontokat hoz be, amiket nem mindig szeretünk kimondani.
Azért lesz érdemes hallgatni, mert nem elméletben beszélünk az egészségről. Olyan felismeréseket keresünk, amiket tényleg lehet használni a hétköznapokban – a döntéseinkben, a kapcsolatainkban, abban, ahogyan a testünkhöz vagy saját magunkhoz viszonyulunk. Nem ígér gyors megoldásokat, de segít tisztábban látni.
Elképesztő szakemberekkel dolgozom együtt, akik nem csak a saját területükön kiválóak, hanem képesek összefüggésekben gondolkodni, és érthetően, emberi nyelven beszélni. Az Itt vagyok azoknak szól, akik nem készen kapott válaszokat keresnek, hanem szeretnének jobban jelen lenni a saját életükben – akár egy-egy apró felismerésen keresztül.
Javíts ki, ha tévedek, de nekem úgy tűnik, hogy minden, ami az eddigi podcastjeidben elhangzott, az – hogy is mondjam – nem podcastelésnek tűnik, nem azt érzem, hogy téged ez azért érdekel, mert trendy a téma, és a podcastedhez keresel szakértőket. Én azt érzem, mintha ez a te saját utad része lenne, amin te amúgy régóta jársz, és úgy döntöttél, megosztod az eddig szerzett tudásod, illetve társakat keresel a folytatásra, hiszen te is tanulni és fejlődni akarsz továbbra is.
Jól érzed. A podcast a saját tanulási terem, amit ebben a formában mások számára is megnyitok. Nálam ez több mint húsz éve indult, amikor először megjelent bennem a vágy, hogy jobban megértsem a saját működésemet: a testemet, az érzéseimet, a kapcsolataimat, és azt a különbséget, ami a vágyaim és a valós igényeim között van.
A csillapíthatatlan éhségem a megértés iránt ma már inkább arról szól, hogy jó szűrőket alakítsak ki, amelyek segítenek örömtelibben élni – testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt.
Az egészség nyilván fontos – nincs ember, aki ezt ne gondolná így –, de érdekelne, mégis mi volt az, ami téged efelé az egészség-univerzumot felkutatni kívánó mindset felé terelt. Szimplán érdekelt, vagy volt valami komolyabb oka?
Azt hiszem, minden életszakaszomban más. Kiskamaszként egyszerűen érzékenyebb voltam az átlagnál. A gimnázium végére – a rendszeres sportolás mellett – elég hedonista életet éltem, és volt rajtam váltakozva 10–20–30 kiló plusz, ami nagyon zavart. Első lépésként „nekiestem” a testemnek, hogy az köszönjön vissza a tükörből, amivel elégedett vagyok. A testkép, az étel, a fogyás-hízás kérdése azóta is végigkíséri az életemet.
A húszas éveim végére kiteljesedett teljesítménykényszerben éltem: heti 6–8 edzés, napi 12 óra munka, napi egy doboz cigaretta és heti három buli után az idegrendszerem egy ponton bedobta a törölközőt, és megérkezett az első pánikroham.
Addigra már mély önismereti munkában voltam, éreztem, hogy ez a felszínre törő szorongás egyfajta „eredmény” – mégis teljesen megtört, mert addig törhetetlennek hittem magam.
Innentől még intenzívebben próbáltam megérteni és gyógyítani magam, kevés terápiás eszköz volt, amit ne vetettem volna be, és rengeteg képzésen vettem részt. Minden választ kifelé kerestem. Aztán a harmincas éveim elején autoimmun betegséget diagnosztizáltak nálam – ez volt az igazi váltópont, ami segített elkezdeni befelé figyelni. Addigra már elég szigorú életet éltem életmód szempontból, ami mára az identitásom és a szakmai utam fontos részévé vált
Lehet, hogy csak én vagyok így vele, de nekem egyedi az a holisztikus látásmód, aminek a birtokában vagy. Az érdeklődési körödbe – és így a meghívottak listájába is – beletartozik az alvás, a gyerekkori elhízás, a szex, a munka-magánélet balansz, az örök élet, a szerelem, a közösségi média negatív hatásai, kiégés, stb. Én semmilyen más podcastben nem találtam ilyen színes témakört és olyat, ami mintha döntő többségében releváns lenne az életemre. Ha témákról van szó, mi a vezérelved?
Mondhatnám, hogy a saját életem inspirál, de ez csak részben igaz. Az induláskor az volt a cél, hogy könnyen befogadható keretet adjunk, főként testi egészséggel kapcsolatos témákkal: táplálkozás, mozgás, gyakori betegségek. Ez egyszerre volt érdeklődés-teszt és hiánypótlás.
Ahogy haladtunk előre, egyre jobban kinyitottam a témákat, behoztam a saját érdeklődésemet, komplexebb kérdéseket, akár viták formájában is. A testi–lelki–szellemi egészség megőrzése vagy visszaállítása bonyolult feladat, mindannyian máshol akadunk el benne, és az egész kihat az élet minden területére: a magánéletünkre, a munkánkra, a kapcsolatainkra és a gondolkodásunkra. Az új műsorban a hosszabb beszélgetések mellett rövidebb, célzott epizódokat is tesztelünk – például futóklubokról, pilatesről, utazásmániáról vagy randiappokról.
Longevityről is sokat beszélsz, ami korunk egyik legfontosabb buzzwordje, egy olyan jelenség, mozgalom, ami komoly iparággá kezdi kinőni magát. Olyan mindent átható jelenség és marketingeszköz lesz ez, mint a wellness volt 20 éve?
Mint mindenből, a longevityből is mindenki annyit vesz ki, amennyit szeretne, vagy ahova a figyelmét irányítja az adott témával kapcsolatban. Könnyű azt mondani, hogy a longevity csak egy marketing eszköz és mindenki ezzel akar eladni valamit. Hogy ez igaz-e? Igen, az, az egészség biznisz egy hatalmas iparág lett és itthon még csak az elején vagyunk. Ugyanakkor a longevity egy kollektív lehetőség is: ha te is érzed, hogy akár fizikailag, akár lelkileg, akár mentálisan terhelt vagy, hogy sűrű és sok az élet, hogy rengeteg minden bizonytalan körülöttünk, vagy bármilyen testi-lelki tüneted, problémád, betegséged van, minden eddiginél több lehetőséged van arra, hogy változtass és elkezdj kiegyensúlyozottabban és egészségesebben élni.
Az apróbetűs rész viszont fontos: ez csak akkor fog működni, ha beleteszed a munkát. Ha megérted az egészséges élet alapjait, ha utánajársz és tanulsz a táplálkozásról, ha lerakod az ultrafeldolgozott élelmiszereket, ha felállsz a kanapéról és mozogni kezdesz, ha priorizálod az alvásodat és lerakod este a telefonodat, ha megérted és felelőséget vállalsz a saját működésedért, ha felismered az építő és a romboló kapcsolatokat az életedben és az előbbit gondozod, az utóbbit leépíted. Ha elkezded óvni a saját határaidat. Ez rengeteg munka, nem csak egy influenszer kuponkódos csodapirula meg egy fehérje shake. Ha szeretnéd minél hosszabban egészségben élvezni az életet, sőt, szeretnél ebből átadni a gyerekeidnek vagy másoknak is, akkor a longevity trend egy lehetőség. Te választasz, mire és kire figyelsz.
Mi a pozitív a longevityben, és mi az, ami nem? Mert szerintem azért vannak itt olyan jelenségek, amik visszásak, gondolok itt arra, hogy egyre többen akarnak úgy eladni valamit, hogy mikrobiom van ráírva, holott vannak a területnek szakemberei, akik azt mondják, hogy a mikrobiomról alkotott tudásunk még gyerekcipőben jár. Kétségtelen, hogy ez egy nagy és növekvő biznisz is, és most sokan akarnak erre a vonatra felszállni, nem feltétlenül a megfelelő szándékkal. Szóval hogyan igazodjon el az ember ebben az új világban, ahol repkednek az új és trendy kifejezések és rengeteg az információ, aminek nem feltétlenül tudjuk a forrását?
Általános igazságot nem fogok tudni mondani, csak azt, ami a saját tapasztalatom. Nagyon nehéz eligazodni az információáradatban, sok a szemfényvesztés és a legtöbb esetben nincs rövid út. Azt gondolom, hogy az átlagnál nagyobb rálátásom van a hazai lehetőségekre, mégis van oyan saját egészségügyi problémám, amire ötödik éve keresem a válaszokat. Szerintem fontos része ennek a képletnek, hogy merjünk kérdezni egymástól, olyan emberektől, akiket hitelesnek tartunk, és becsüljük meg azokat, akik az életük egyik akár legérzékenyebb témájáról, az egészségükről mernek őszintén beszélni, mert a történetük és a tapasztalataik rengeteg embernek segíthetnek. És szerencsére vannak nagyon elhivatott, kiváló szakemberek, “csak” meg kell őket találni és ki kell várni, hogy sorra kerüljünk.
Ha longevity, akkor az örök élet kifejezés is sokszor előkerül. Sok cikk és egy Netflix dokumentumfilm is született Bryan Johnsonról, aki mindenféle extrémnek tűnő módszert bevet, hogy örökké éljen. Hogyan állsz ehhez a kérdéshez? Sose haljunk meg? Vagy azért van olyan szám/életkor, amivel már elégedett lennél?
Nem az élethossz számít, hanem az életminőség. Nemrég vezettem egy remek beszélgetést Csányi Vilmos etológussal a témában, ő nem volt túl lelkes az örök élet kergetésével kapcsolatban és én mélyen tudtam azonosulni az álláspontjával. Persze érdekes követni a Bryan Johnson féle kísérleteket, de nem ő az életmód influenszerem. Engem az érdekel, hogy amíg itt vagyok, azt energiában, örömben és mozgásban élhessem meg. Ha ez 120 év, és közben tudok szeretni, jókat enni, mozogni és gondolkodni izgalmas emberekkel – akkor benne vagyok.
Visszatérve a podcastedhez és a hallgatókhoz: milyen a kapcsolatod a hallgatókkal, milyen feedbackek szoktak érkezni?
Minden üzenetnek, levélnek külön helye van nálam, nagyon jólesik mindig, amikor kiderül, hogy vannak emberek, akik nem a rokonaim és rendszeresen hallgatják a beszélgetéseket. Sőt, beleteszik az energiát és visszajelzést vagy javaslatokat küldenek. Több adás született már hallgatói visszajelzésekből, meg van egy kb 100 fős csoport, akik között rendszeresen előszűröm a témákat.
Az építő kritikát is szeretem, még ha néha fáj is, de ezek elkerülhetetlenek, ha az ember bármit csinál és azt szeretné jól, jobban csinálni.
A podcastekben megosztod a saját élményeid, érzéseid is. Mennyire ment/megy könnyen neked ez a megnyílás?
Nem megy könnyen. Alapvetően a műsorvezetői szerep nekem arról szól, hogy igyekszem jó kérdéseket feltenni, már ezt is nagyon nehéz megtanulni úgy, ha az embernek nem ez a végzettsége és nem ezt csinálja 20 éve. Ebben rengeteget tanultam és tanulok a szerkesztőktől, akik velem dolgoznak. Ugyanakkor a podcast egy hibrid formátum, ami sokszor akkor működik igazán, ha a kérdezőhöz is tudsz kapcsolódni. Ez a nyitás nekem még tanulási folyamat, mert régóta dolgozom a határaim védelmén, de haladok vele.
Beszéljünk egy kicsit rólad. Aki követ Instán, tudja, hogy rengeteg sportolsz. Most éppen hányféle mozgásforma szerepel az életedben?
Kevesebb, mint amennyit szeretnék csinálni! Jelenleg járok funkcionális személyi edzésre életem eddigi legfantasztikusabb edzőjéhez (Jászberényi Lacihoz), mellette thai boxolok, pilatesezem és jógázom, néha futok vagy valami monotonabb edzést csinálok. A mozgás az egyik legfontosabb erőforrásom, minden forma mást ad fizikailag és mentálisan.
Ha azt mondom: muay thai, te mit válaszolsz?
Alázat. Türelem. Kitartás. Hiperfókusz. Stabilitás. Erő. Dinamizmus. Lazaság. Receptre írnám fel gyerekkortól.
Olyannak tűnsz, aki tudatosan építi a karrierjét és a self brandjét. Milyen a jó vezető szerinted, és hogyan lehetünk saját életünk, saját brandünk jó vezetői?
A jó vezető nem az, aki mindenre tudja a választ, hanem az, aki jó kérdéseket tesz fel. Tud irányt adni, miközben teret hagy a fejlődésnek. Nem kontrollál, hanem biztonságos közeget teremt. Következetes az értékeiben, rugalmas az eszközeiben, és vállalja a döntései következményeit. Ugyanez igaz akkor is, amikor a saját életünket vagy brandünket vezetjük. Ha tisztában vagy önmagaddal, nem sodródsz folyamatosan mások igényei szerint, ha képes vagy nemet mondani olyan irányokra, amik nem szolgálják a hosszú távú céljaidat, ha nem gyors figyelmet hajszolsz, hanem stabilan képviseled önmagadat akkor is, amikor csend van körülötted, akkor hiteles maradsz. A vezetés kifelé és befelé is felelősségvállalás.
Egy nagyon kiegyensúlyozott, tudatos, fegyelmezett nő benyomását kelted. Mivel lehet téged felidegesíteni?
Határátlépéssel, érzéketlenséggel, agresszióval, a gyengébbek bántásával, tötymörgéssel és hülyeséggel. Ezekkel mind dolgozom magamban is.
Mi az, ami feltölt téged, hogyan kapcsolsz ki?
A mozgás, az egyedüllét, a kiskutyám, és a vízpart. Ha lehet, más időzónában és kontinensen.
Nőkre – szokás szerint, mondhatnám viccesen, ha ez vicces lenne – hatalmas nyomás nehezedik a médiából. Volt egy tiszavirág életű testpozitív mozgalom, de az ideális női test a médiában, a kifutókon, a filmvásznon, a tévéképernyőn, stb. továbbra is a vékony test. Mit gondolsz erről a nyomásról, te hogyan viszonyulsz hozzá, hogyan éled meg? Egy megjegyzés: én eléggé visszásnak találtam, hogy az Ozempic mainstreammé válása után a „túlsúlyosságukat” hangosan vállaló példaképek, például az énekes Lizzo, vagy a színésznő Amy Schumer – azonnal lefogytak. És akkor ott van a botox, ami kezd olyan bézik lenni, akár már húszas éveikben járó nőknél, mint a fogmosás. Mi a helyzet a “nők-szépségideál- mentális egészség” háromszögben? Mennyire vagy az áldozata ennek? Kiborulsz plusz két kilótól? Probléma a botox vagy rendben van? Mesélj, kérlek!
A nyomás valóban óriási. Ezekbe a mozgalmakba szerintem mindenki beleprojektálja magát. A body positivity mozgalom abban a minőségében fontos és hiánypótló, hogy segít elfogadni önmagunkat és egymást, de ezt nem szabad összekeverni a túlsúly ünneplésével. A túlsúly egészségügyi állapot, nem csak egy esztétikai kérdés. Ugyanakkor ennek az állapotnak számtalan okat lehet, testi, lelki, kémiai, ki így – ki úgy éli meg, de én senkinek nem tudom elhinni, aki azt mondja, hogy szeret felesleges terhet cipelni önmagán.
Pont az Ozempic mainstreammé válása a bizonyíték arra, hogy a túlsúlyát az se élvezte, aki ezt hirdette. És ugyan én rettegnék egy ismeretlen szer hosszabb távú használatának fizikai hatásaitól, mégis meg tudom érteni azokat az embereket, akik jelentős túlsúly esetén ehhez az eszközhöz nyúltak annak érdekében, hogy legyen egy kezdő löketük a változához, de nincs rövid út.
Ehhez hozzá kell igazítani az életmódot hosszabb távon. Én sem érzem jól magam már két kiló plusznál sem – számomra az erre való figyelés öngondoskodás.
Ami nekem a podcastjeidet hallgatva eszembe jutott, hogy nagyon sok úgymond technikai dolog van az egészségesnek nevezett életmóddal kapcsolatban, amit megtehetünk: mit együnk, mit ne együnk, milyen pózban aludjunk, mennyi lépést tegyünk naponta, milyen mozgásformákat űzzünk, milyen vitaminokat szedjünk, stb. stb., de vajon, ha mindezeket megcsináljuk, akkor automatikusan egészségesek és boldogok leszünk? illetve lehet önfeledtnek lenni, örülni az életnek, hogy még nem vagyok nyolcvan és nem fáj mindenem, ha ennyi mindenre kell figyelni? Nincs itt valami csapda? Van önfeledt öröm ilyenkor az életben, vagy az elvégzett munka felett érzett elégedettség van: az, hogy tartottam a kalóriamennyiséget, és megcsináltam az edzéseket? Te hogy vagy ezzel?
Szerintem ez nagyon egyéni kérdés, és eltérő, kinek mi fér bele. Én abban hiszek, hogy az egészséges élet alapja egy egyszerű, fenntartható és örömteli rendszer kialakítása, amely elsősorban önmagunk megfelelő táplálásáról szól. Az sem mindegy, éppen milyen életszakaszban vagyunk. Ha például egy betegséggel küzdök, és abból próbálok felépülni, teljesen más rutinra van szükségem, mint egy kéthetes nyaralás alatt. Máshogy néz ki a rendszerem az évszakok változásával, és a lelkiállapotom függvényében is.
Vannak hetek, amikor szinte katonás fegyelemmel élek: ötkor kelek, megiszom a gyógyteámat és a citromos vizemet, vörösfény-terápiázom, és olyan vitamin-kombinációt szedek, amit már én is Excel-táblában követek. Aztán jönnek időszakok, amikor ennek a felét sem csinálom. Van néhány alappillér, amit minden körülmények között betartok, de alapvetően az egész rendszer állapot-, helyzet- és energiafüggő. És ha besokallok, egyszerűen visszatérek az alapokhoz.
A test egészségéről sokat beszélünk, de a jóllétnek a mentális egészség is minimum ugyanolyan fontos része. Illetve szerinted egyáltalán a cél a nagybetűs boldogság? Filozofikus felvetés, plusz kérdéses a boldogság értelmezése is – ki mit nevez annak, de érdekelne, mi Bánhalmi Kata definíciója, mi az elérendő célállapot? Vagy kérdezhetném úgy is: neked mi a boldogság definíciója?
A boldogság szerintem tünet. Az életmódunk, a napi gyakorlataink tünete. Öröm, teljesítmény, elégedettség és kapcsolatok együttese. Lehetsz boldog nehézségek, fájdalom, küzdelmek közepette is. Számomra boldogság az, amikor az utamon vagyok, és mellettem jönnek a társaim.
Eddig négy évadnyi podcasten vagy túl, negyvennél is több szakértőivel beszélgettél, akik az élet legkülönbözőbb területeiről érkeztek, rengeteget készültél ezekre a beszélgetésekre, tudom, hogy a szabadidőben is folyamatosan olvasol, kutatsz, szóval szerintem egy elég unikális tudás birtokában vagy, és ez a tudásnövelés jelen időben is zajlik – úgyhogy érdekelne, hogy milyen bölcsességek csapódtak le benned az évek során? Nyilván ezért lesz érdemes hallgatni téged továbbra is, ezzel tisztában vagyok, de azért ossz meg velünk valamit kérlek!
Szeretném elkerülni még a látszatát is annak, hogy a beszélgetéseim által birtokomba került volna a bölcsek köve. Számomra ez elsősorban szolgálat. Végtelenül hálás vagyok azért, hogy ennyi érdekes, nagy tudású és egyedi tapasztalatokkal rendelkező emberrel beszélgethetek. Boldog vagyok, hogy mindez a munkám része lehet.
Mikor jön az első podcast és mi lesz a téma?
Az első adás holnap, azaz szerdán jeleni meg. Ebben az epizódban egy állandó vendégemmel, Szász Máté neurobiológussal és Pöltl Ákos családbiztonsági szakértővel beszélgetek arról, hogy milyen hatással van a telefonhasználat a gyerekek agyára, és mi a közös felelősségünk ebben szülőként és felnőttként.
Itt tudod megnézni és itt pedig meghallgatni.
(Fotó: Bánhalmi Norbert)
