W by Roadster

Akik ismernek, tudják, hogy nem tartozom a legnagyobb ínyencek közé. Szeretek jókat enni, de ritkán utazom azzal a céllal, hogy gasztrofókusszal térképezzem fel az úti célomat. Mikor egy barátnőmmel elhatároztuk, hogy a kötelező görögországi csajos nyaralásunkat tavaly Tínoszon, egy kis küklád szigeten töltjük, akkor sem voltak a kajára nézve elvárásaim (meg úgy nagyon másra sem). Ha Görögország, akkor én beérem egy autentikus görög salátával, tisztességes seafooddal és szpanakopitával (spenótos-fetás lepény), és ezekben általában az ország egyik pontján sem csalódtam. Aztán Tínosz annyira meglepett, hogy tessék, most itt írok egy cikket a gasztrorovatba!

Tínosz húszpercnyi hajóútra helyezkedik el Míkonosz szigetétől, és a Panagia Evangelisztria, Szűz Mária tiszteletére épült templomról nevezetes, ami egy csodatevő ikon miatt vált Görögország egyik legfontosabb zarándokhelyévé. Bár Míkonosz csak egy kőhajításnyira van, Tínosz hangulata egészen más. Csodálkozva tapasztaltuk, hogy a turisták jelentős része görög – valószínűleg ez indokolja azt is, hogy az éttermek, kávézók és bárok nem a sztereotip szuvlaki–gírosz–muszaka kínálattal próbálják becsábítani a nyaralókat, hanem valóban eredeti ötletekkel és koncepcióval a háttérben hozták őket létre.

Mivel tényleg meglepően sok tízből tízes hely van a szigeten, így ebben a cikkben egy gasztroszempontból tökéletes napot vázolok fel a reggelitől a levezető italig. 

Reggeli: 

Aethra Bakery – Tinos Town, kikötő

Ha egy olyan elszigetelt helyre utazom, mint Tínosz, abszolút nem várom el, hogy poké bowlra vagy superfood smoothie-ra bukkanjak. Teljesen rendben vagyok azzal, hogy a nyaralás alatt a helyi sajátosságokat fogyasszam. Egyetlen kivétellel: bevallom őszintén, nehezen bírok ki egy hetet egy igazán finom specialty kávé nélkül, növényi tejjel. Első blikkre úgy tűnt, még Tínosz fővárosában sem nagyon fogom ezt megtalálni, aztán rábukkantam a kikötőben található csodálatos pékségre, az Aethrára. Már a neve is megfogott, és amit szintén nagyon értékeltem, az a remekül, mégis lazán és a legnagyobb természetességgel összerakott arculat, a logótól az enteriőrig. Mandulatejes iced lattémat kézhez kapva nehezen tudtam titkolni a boldogságomat, ami a tulajdonosnak, Dimitrisz Aktszalisznak is feltűnt. 

Dimitrisz egy családi barátjával alapította a pékséget, akivel már régóta tervezték, hogy közösen fognak vállalkozni a szigeten, amelyet mindketten szenvedélyesen szeretnek. Azért döntöttek a pékség mellett, mert Dimitrisz felmenőinek ezen a téren volt tapasztalatuk, és azért, mert látták, hogy az üzletük hiánypótló lehet a szigeten. Mindent helyben készítenek, „szeretettel és szenvedéllyel”, ahogy ő fogalmaz. 

A görög péksütemények mellett a foccaccia és a bagel is isteni. Semmi nincs túlgondolva, minden pont úgy jó, ahogy van. Egy megbízható és szerethető reggelizőspot az Aethra.

Ebéd:

Sima, Pirgosz

Az egyik legkúlabb helyre nem a fővárosban találtunk rá, hanem egy eldugott hegyi városka, Pirgosz szélén, amely a márványmúzeumáról híres. A Sima – amelynek ez lesz a negyedik nyári szezonja – címere egy kecskét ábrázol, és megérkezésünkkor a hely előtt álló fán is egy kecske pihent épp, aztán több is elhaladt a bejárat előtt. A terasz hangulata a hegyre nyíló kilátással nagyon autentikus: kicsit úgy érezzük magunkat, mintha vendégségben lennénk valakinél. Hibátlan sajtválogatás, különleges görög borok, emlékezetes desszertek és klasszikus koktélok. A Sima szerethető és laza, ide Ioanna Pilati, az alapítója szerint nyugodtan fürdőruhában is betérhetünk hazafelé a strandról egy könnyű ebédre és egy pohár hideg fehérborra. 

Vacsora:

Svoura, Komi 

Elérkeztünk tínoszi nyaralásunk fénypontjához, a Svourához. Még az előbb említettnél is eldugottabb faluban található, ahová a főútról kell lefordulni a Kolimvithra strandhoz jövet vagy menet (ami a sziget legvadabb, leghangulatosabb öble, egy mocsár szomszédságában, meglepő, de szinte kiválóan szörfözhető hullámokkal és hippi bárral). A strandon már korgó gyomorral vettük sorra a Google Térképen, hogy hol tudnánk egy megbízhatóan jót és hagyományos görögöt enni hazafelé menet, és a képek alapján a Svourára esett a választásunk. Az étterem egy hangulatos kis terecskén található, és a megérkezésünkkor tele volt, az utolsó szabad asztalt kaptuk. Mint kiderült, ide ritkán esnek be csak úgy az emberek: konyhája miatt óriási népszerűségnek örvend a hely, ami miatt muszáj előre foglalni. Elég, ha annyit mondok: sok görög salátát ettem már életemben, de amit itt adtak, az felülmúlta az összeset. A sziget hagyományai alapján gondolták újra, ropogós karobkenyérrel, lágy kecskesajttal és kirobbanóan friss koktélparadicsommal. Első látogatásunkkor elhatároztuk, hogy visszajövünk, így két alkalommal szinte az egész étlapot végigettük, és újra megtennénk!

Koktél:

Santiago, Tinos Town

Tínosz fővárosában úgy pezseg az élet éjszaka, hogy nem süketülünk meg a brit turistáktól, és nem keresztezi utunkat egy pub sem (elnézést a sztereotípiáért, de aki volt már Zakinthoszon, tudja, miről beszélek). Mindenki annyira jókedvű, hogy az a környezete számára sem elviselhetetlen. Az autentikus küklád, fehér házas óváros közepén a sikátorszerű utcák egy ponton kis térbe futnak össze, ahol egymás mellett három koktélbár is található. Így az egész tér olyan, mint egy nagy szórakozóhely, ahol senkit nem zavar, ha nem kap asztalt, szívesen álldogálnak, támaszkodnak a falnak az emberek. Itt a kedvencünk a Santiago lett, amelyet, ahogy a neve is árulkodik róla, mexikói inspirációból hoztak létre. A koktélok zseniálisak, a pincérek imádni valók (és óriási tiszteletet érdemelnek, amiért a zsúfolásig megtelt téren is gyorsan, frappánsan és végtelenül kedvesen szolgálnak ki mindenkit), a zene tökéletes, a stílus magával ragadó. 

A felsorolt helyeket nagyon jó szívvel ajánlom, de egyvalamit még inkább javaslok: ne tervezzünk nagyon előre semmit, adjuk át magunkat a görög életritmusnak, és bátran elegyedjünk szóba a helyiekkel, kérjünk tőlük tippeket, hogy hová menjünk. Biztosra veszem, hogy Tínosz kínál még csodás meglepetéseket!

A cikk eredetileg a W by Roadster harmadik print számában, a 2025-ös Summer Issue-ban jelent meg.