A kutató hosszú, stabil házasság után, egy életközepi válság idején élte át újra a kamaszkori szerelmekhez hasonló, mindent elsöprő vonzalmat egy munkahelyi kolléganője iránt. Szerette volna megóvni a házasságát, érzelmeit azonban képtelen volt önmérséklettel leállítani. Ekkor döbbent rá arra, hogy a jelenség sok tekintetben hasonlít az addikcióhoz.

A vágy ugyanis nemcsak örömöt ad, hanem kényszerré is válhat.

Dorothy Tennov használta elsőként a limerencia fogalmát. A pszichológus szerint ez egy sajátos mentális állapot, melyet intenzív eufória, érzelmi hullámzás, túlzott izgalmi állapot és a másik személy iránti kényszeres vágy jellemez. A modern idegtudomány bebizonyította, hogy tulajdonképpen a jutalmazáshoz, a kötődéshez és az izgalomhoz kapcsolódó agyi rendszerek túlműködése hozza létre.

Ha a kapcsolat beteljesületlen marad, vagy bizonytalanság övezi, az agyi folyamatok tovább erősödhetnek, és a limerencia valódi függőséggé változhat át.

A kutató saját helyzetében a titkolózás helyett a nyílt párbeszéd hozta el az áttörést, azaz bevallotta feleségének az érzéseit, és közösen kezdtek dolgozni a probléma megoldásán. A gyógyulás nem volt egy gyors folyamat, ráadásul tudatos viselkedésváltoztatással is járt. A kutató kerülte a limerenciát kiváltó helyzeteket, félbeszakította a romantikus fantáziáit és

végül egy új, pozitív jövőkép festésével szerezte vissza az érzelmi egyensúlyát.

Tapasztalatait egy blogon kezdte megosztani, ahol rövid idő alatt egy egész közösség alakult ki. Több ezer ember számolt be a kutatónak hasonló élményekről, nem véletlenül. Egy felmérés szerint az emberek legalább ötven százaléka élt már át limerenciát, és ezen belül minden második eset komoly életminőség-romláshoz vezetett.

A vizsgálat azt is kimutatta, hogy különösen azok érintettek ebben az állapotban, akik szorongó kötődési mintával rendelkeznek, hiszen ők azok, akik jobban félnek attól, hogy elhagyják őket és érzékenyebben reagálnak a bizonytalanságra.

(Forrás: The Guardian, fotók: Unsplash)